A Toyota HiAce Japánban népautó. Ahogy Ausztráliában, és úgy általában a világ azon felében különösen kedvelt még most is, pedig az aktuális generáció már tizenegy éve piacon van. Hogy egy ilyenhez szeretettel nyúlnak a japán tunerek, minket se lepjen meg, de hogy miért a tízezer kilométerre lévő Bolognából jött az ihlet, rejtély.
A tuner a S.A.D. Custom, egy Japánon kívül teljesen ismeretlen csapat. Honlapjukon alig van infó, az is japánul, annyit azonban megtudni a Facebookjukról, hogy ezzel a Stingernek keresztelt dizájn-kisbusszal bekerültek a Hiace Style magazin(!) friss számába. A japán tunerkultúra őrületes termékei közt elveszik a Stinger, olyannyira, hogy még a címlapra sem volt elég. Talán túl európai a stílusirány, merthogy a minta egy Lamborghini, az orr részleteit nézve bárki megmondhatja.
A Reventon és az Aventador formavilágából állt össze ez a morcos arc. Az óriási nyílások, a hűtőrács mintázata, a fényszórók élei, a motorháztető mind bolognai minták, tagadhatatlanul szépen kivetelezve, mert ilyen őrültségre ilyen magas szinten csak a japánok képesek. Mindemellé szomorú, hogy optikai tuningról van szó csupán.
A hátsó diffúzor látványa ugyan kelthet valamennyi optimizmust, de ahol ennek a HiAce-nek a határai vannak, az aerodinamika nem tudomány. A felfüggesztést megpiszkálták ugyan, ültettek pár centit a bódén, de az alap háromliteres tubódízellel elért tizenhárom másodperces 0-100-as sprinttel inkább csak pózőrködésre való, de ahhoz tökéletes.
