Ambivalens érzésekkel távoztam a Kia standjáról. Porsche-arcú Sportage-ért mentem, BMW-s Optimát kaptam. Oké, utóbbi nem kéne, hogy meglepjen, de kicsit már túltolják a dolgot. Pedig ennek már nem is vesés a rács az orrán.
A Kia tényező lett mifelénk, nem kérdés. A Hyundai-jal együtt csapta a hóna alá a szakma az utóbbi 4-5 évben, a váráslói elégedettséglistákon már a japán márkákat verik, és általánosan elfogadott szentháromság lett vele kapcsolatban, hogy: jól árazott, korrekt a minősége, megbízható. Ezek után nem meglepő, hogy óriási zsizsegés ment egész nap az új Sportage körül. Három autót is kiraktak Frankfurtban (plusz két GT-line), jó érzékkel egymáshoz nem túl közel, de folyamatos átjárás ment mindegyikben.
Az új Sportage teljesen új. Értsék úgy: Frankfurtban tartották a negyedik generáció premierjét. Ők sem várták meg vele az általánosan elfogadott 7-8 éves modellciklust, hat év után dobják a kukába a hármast; menni kell a Hyundai Tucson után, a közös alap kötelez.
Nagyon bátor a forma, fordítottak egy nagyot az eddigi irányon. Az nem lehet, hogy ezzel ugyanaz a célközönség, mint az előddel, mert aki kicsit is pofára vesz városi terepjárót, annak ez egy másik autó. Az előzetes vázlatokon még nagyon porschés volt, konkrétan a Macan orrát operálták rá kezdetben, aztán ahogy közeledett a bemutató, úgy lett egyre önállóbb, és mostanra összeállt, egyéniség lett. Mellesleg épp itt, a Kia frankfurti központú stúdiójában rajzolták.
Ritkán botlik az ember csúf új autóba. Azt tartom, ma már csak elvétve készül igazán ronda autó, olyat tervezni szándék kell, de szemből-átlóból azért ez elég véleményes lett. Sorento után itt is elszeparálták a ködlámpákat, megkapta a középen szűkülő hűtőrácsot, de az arányok valahogy nem érnek össze. Nagy, sötét foltok mögött egy kuporodó hörcsög forma. A porschés vádak közül így már egyedül a fényszóróira lehet igaz, hogy koppintás; azokat feltolták a sarkokba. Emellé az arányai is mások, mint voltak: hátul egy centivel rövidebb a túlnyúlása, az első tengelytől viszont két centivel messzebb került az orra. Hogy ezzel együtt három centit nyúlt a Sportage annak a hosszabb tengelytáv az oka. Ennek hála, milliméterekben mérhetően nőtt a lábtér, és 503 literes lett az eddig 465 literes csomagtér.
Ha nagy általánosságban nézzük, bent maradtak az eddigi elrendezés logikája mellett, mégis egész más lett. Megtartották például a navival szomszédos szellőzőnyílásokat, de most megcsinálták rendesen: egybeépítették, raktak rá egy vékony keretet és máris sokkal összeszedettebb az összkép. Legalább ekkora vizuális ugrásnak tűnnek a három sorba rendezett kezelőgombok, a kiciánozott karikáért pedig, amivel eddig a váltókart kerítették körbe óriási pacsi. Nem tudom, a fapad hogy néz majd ki ebből, mert ide csak a magasabb felszereltségeket rakják, de szagra, fogásra, látványra ez itt szintekkel van feljebb, mint ahol az előd volt.
A motorkínálat marad, bár a 2,4 literes benzinesről egyelőre nem hallani. Lesz helyette egy teljesen új 1,6-os, négyhengeres turbó a Ceed GT-ből, ez kerül a sportváltozatként bemutatott GT-line-ba. 132 lóerős lesz a standard 1,6-os, 115 lóerős az 1,7 literes CRDi, a frissített kétliteres dízel 136 és 184 lóerős változatban jön. A váltó marad a már ismert hatsebességes kézi, és ide is bejön az új hétsebességes dupla kuplungos.
Az a sportváltozatnak mondott GT-line valójában egy bevált elemekből építkező, szolid sportcsomag. A legerősebb motor mellett kerül még rá dupla kipufogóvég, diffúzor, és feszesebbre veszik a futóművet. Elöl még krómoztak kicsit a rácsokon, máris sokkal letisztultabb a karaktere.
Amennyire egyértelmű, hogy meghallották a Sportage elporschésodása miatti kritikákat, úgy maradtak siketek a fülek, ha az Optima BMW-s vonásairól volt szó. A befelé szűkölő új első fényszórók, a ködlámpák vágata, na meg az a tetővonal mind egyértelmű kötődési pontok, pedig ennél az új kiás hűtőráccsal már sikerült elszakadni a duplavesés áthallástól. Ez a negyedik generáció amúgy csak Európának újdonság, már rég túl van a világpremieren. Nem is vonzott nagy tömeget a standon, pedig mégiscsak a Kia legjobban fogyó modelljéről van szó. Hova ment mindenki, miután kimászott a Sportage-ből?
Hagytak a koreaiak Frankfurtra is valami újat az Optimából, ez pedig a GT. Igen, a Ceed GT és a Sportage GT mellett ez is igazolja, amit mostanság már hangoztattak párszor: nyitnak a performance-piac felé. Kormányváltó, férfiasan kemény bőr sportülések, elektronikusan szabályzó futómű, alul vágott kormánykerék - nagyon kívánatos odabent, kívülről pedig pont annyira szolid az izmosítás, amennyivel erősebb lett. Ezen a téren ugyanis nem mentek a prémium példaképek után. A teljesítmény ismeretében már biztos, hiába lógott poszterként a hármas BMW képe az új Optima tervezőinek falán, a GT már távolról sem akar M3 lenni.
A GT dupla ovál kipufogóvégeivel, a diffúzorral a fenekén és a visszafogott morcosítással az orrán a Kia megmutatta, tudnak ők sportos szedánt is csinálni, ha akarnak. Legalábbis olyat, aminek jól áll a pódium, aztán hogy mit tud, ha fut alatta az aszfalt, más kérdés.
Jelen állás szerint nem terveznek a bemutatottnál erősebb változatot, amivel kinyilatkoztatták, melyik ligában szeretnének játszani. És hogy mennyi az annyi? A GT-be egy kétliteres T-GDI turbódízel kerül 245 lóerővel, 353 Nm nyomatékkal. Ezzel így akár még sikerük is lehet, ha nem árazzák túl. A statikus bemutató alapján minden okuk meglenne rá, csak hát lehet bármennyire szerethető, ha a becélzott vevőréteg inkább a bejáratott gyártóktól reméli a sportos prémiumságot. Az új Optima már év végén jön, a GT valamikor 2016 első felében követi.
