Ilyen, amikor a Suzuki viccel?

Japán autógyártó nem megy tanulmányautók nélkül a Tokiói Autószalonra, még egy olyan kisebb cég sem, mint a Suzuki. Ezúttal például készítettek egy törpe-pickupot, amiről azt sem egyszerű megállapítani, hogy épp jön-e vagy megy.

Az apró, kétüléses, platós autó karakterét alapvetően az orr-rész morcos, mégis komolyanvehetetlen arckifejezése határozza meg, a különös, eldöntött cseppforma LED-keretes fényszórókkal és a szálcsiszolt felületű kartervédő-utánzattal. A Mighty Deck alsó felén sok a fényezetlen műanyag elem, így félig-meddig megfelel a manapság egyre erősebb álterepjáró-divatnak is, hátul pedig az autóból alig kilógó, hagyományos csomagtérként és miniatűr platóként egyaránt alkalmazható rakodóteret találunk. A tetőn elhúzható vászonbetét, az utastér hátulján pedig lehajtható üveg található – ezekkel szinte kabriósan szellőztethető át az utastér.

A Suzuki 1983 és '88 között gyártott egy apró pick-upot az Alto alapjain, amely a Mighty Boy nevet viselte – a Mighty Deck neve egyértelmű utalás erre a mára már kultikussá vált kiskocsira. Ahogy az elődje, az új tanulmány is a Suzuki szabvány kisautó-alapjaira épül, így belefér az adókedvezményes Kei kategóriába. A teljes hossza csupán 3,395 méter, a szélessége 1,475 méter, a magassága pedig 1,54 méter. A hajtását egy hibrid rendszerre bízták, amely egy 658 köbcentis háromhengeres benzinmotorból és egy S-Energy Charge fantázianevű villanymotorból áll.

Ha bárhol másutt mutatták volna be, azt mondanánk, a Mighty Deckből biztosan nem készül szériaváltozat, de a Tokióban leleplezett furcsaságok némelyike mégis eljut a sorozatgyártásig. Így az sem lehetetlen, hogy a Suzuki a Mighty Boy szellemi utódjaként később piacra dob egy hasonló típust, persze csak Japánban.