A Toyotánál mostanában látványosan kínlódnak a formatervezés feladatával, de úgy néz ki, a Kikai tanulmány esetében kikerülték a problémát: az autónak egyszerűen nincs formaterve. Ez így furán hangozhat, de tulajdonképp olyan, mintha a legkülső réteget lehagyták volna a tanulmányról, így a szabadon hagyott gépelemek határozzák meg a jármű stílusát.
A futóműalkatrészek és vázelemek közt csak a kabinnak van valamiféle formája, de ez is inkább emlékeztet egy 30-as évekbeli áramvonalas sífelvonó-kabinra, mint autóra. Az ajtók is hátrafelé nyílnak, belül pedig három ülést találunk, egyet középen, és kettőt kicsit hátrébb kétoldalt. Az ötlet nem teljesen új, hisz már a McLaren F1-esben is így helyezték el az üléseket, de az az előnye kétségtelenül meglenne, hogy egy ilyen autóból nem kellene külön jobb- és balkormányos kivitelt készíteni.
Ha alaposabban megnézzük az autót, az is kiderül, hogy hátul keresztben elhelyezett középmotor hajtja, amelyből fényesre polírozott kipufogócsövek lógnak ki hátra. Ennek azonban aligha van bármiféle jelentősége, hisz ez az az autó, amelyet még egy Toyota sem merne gyártani. Pedig igazából egy ennyire bátran a trendekkel szemben álló dolognak biztosan akadna rajongója szép számmal, és nem csak Japánban.
A Kikait olyan szempontból már most sikernek könyvelhetik el, hogy ezt biztosan tömegek bámulják majd meg a Toyota standon a Tokiói Autószalonon, ahol először lesz élőben látható. Kár, hogy a szériamodellek esetében a formaterv teljes elszabotálása nem járható út.
