FCV Plus: a Toyota űrkompja

Nagy kék üvegfelületeivel és különleges formájával az FCV Plus tanulmány kiválóan illene bármilyen sci-fibe, ahogy a benne rejlő műszaki megoldások is. Mégsem valószínű, hogy ebben a formában gyártásba kerülne.

A legnagyobb japán autógyártó a Tokiói Autószalonon nem érheti be kevéssel: a steampunk-fazonú Kikai és az S-FR sportkocsi mellett mutatniuk kellett egy igazán környezetbarát tanulmányt is, és ez a szerep az FCV Plusnak jutott. Ahogy a nevéből is sejthető, üzemanyagcellás hajtáslánca van, de legalább ugyanilyen előremutató a formája és a kabin kialakítása is. Az üzemanyagcellát az autó orrában helyezték el, így alakíthattak ki hátrafelé erősen emelkedő fenéklemezt. Ez aerodinamikai szempontból mindenképp kedvező, hisz elvben csökkenti a karosszérián keletkező felhajtóerőt. A kabinba két hatalmas, nagyrészt üvegezett ajtón keresztül lehet bejutni. Az utasteret egyébként is legalább annyi üvegfelület határolja, mint amennyi átlátszatlan anyag – nyilván innen az ötlet, hogy a műszerfalat teljes egészében ablakra vetített kijelzővel helyettesítsék.

Az autó egyébként is ellentmond szinte minden mai autóépítési szokásnak, és sok esetben ez inkább tűnik előnynek mint hátránynak. A 3,8 méteres jármű tengelytávja kerek 3 méter, ami szokatlanul hosszú, de épp ezért a méretéhez képest kiemelkedő nagy sebességű stabilitást adhat az autónak, a nagy üvegfelületek pedig manapság szinte ismeretlen mértékű kilátást eredményeznek. A hajtást egyébként négy kisebb villanymotor végzi – ennek is köszönhető, hogy a kabin egyértelműen tágasabb, mint egy hasonló méretű haogyományos autóé – a hidrogéntartály pedig a hátsó ülések mögé került.

Talán azért, hogy megteremtsék a kapcsolatot a Mirai típussal, itt is felbukkan az első kerekek előtti részen a két nagy, háromszögletű légbeömlő, de az FCV Plus még ezzel, és minden egyéb furcsaságával együtt is sokkal bizalomgerjesztőbb, mint a cég első sorozatgyártású üzemanyagcellás modellje.