Az új M2-es közel úgy megy, mint az M3/M4 páros, és a műszaki megoldásai is csaknem ugyanazok. Még az sem lehetetlen, hogy valójában ez lesz a jobb élményautó.
Az M235i-t, a kettes BMW-k eddigi csúcsát sokan találták egy picit puhának, de most itt a gyáriak válasza: 44 plusz lóerő, ha lehet, még agresszívabb külső, aktív differenciálmű, és úgy általában, minden területen egy kicsivel komolyabbnak ható technika. A motor a már jól ismert háromliteres M Twinpower Turbo hathengeres, amelyet ezúttal 370 lóerő maximális teljesítményre és 464 Nm csúcsnyomatékra állítottak be, de a motor intenzív gyorsításkor rövid ideig 500 Nm-t is kifejthet. A motorhoz hatfokozatú manuális vagy dupla kuplungos automata váltó csatlakozhat, az előbbivel 4,4, az utóbbival 4,2 másodperc alatt érhető el a százas tempó. A végsebesség a megszokott 250 km/h – a teljesítmény alapján sokkal több is lehetne, ha az elektronika nem korlátozná. Igaz, aki megrendeli hozzá az M Drivers csomagot, annak megemelik 270-re.
Az M2-es nagyrészt alumínium elemekből álló futóműve az M4-esből származik, és jóval szélesebb nyomtávú, mint az M235i-é: elöl 6,4, hátul 7,1 centivel. Emellett az alapfelszereltség része az Active M differenciálmű is. A fékrendszer is komolyabb lett, elöl négy-, hátul kétdugattyús féknyergeket építenek be, 380 illetve 370 mm-es tárcsákkal. Így a csúcsváltozat egyértelműen komolyabb vezetési élményt ígér, mint az M235i, sőt, a kisebb méretek még előnyt is jelenthetnek az adatok alapján alig gyorsabb M3-asokkal és M4-esekkel szemben.
Az M változatot persze úgy alakították ki, hogy messziről felismerhető legyen: kapott új első lökhárítót, nagy légbeömlőkkel, szép nagy diffúzort a hátsó lökhárító alá, és 19 hüvelykes felniket igen alacsony profilú gumikkal. Belül némi karbon dekor és masszív kagylóülések jelzik, hogy ez itt nem valamelyik polgári 2-es kupé, de úgy tűnik, a felszereltséggel nem spóroltak. Nyilván ennek is köszönhető, hogy az M2 könnyűnek épp nem nevezhető: üresen 1565 kilogrammot nyom a könnyebb, kéziváltós kivitel is.
