LC 500: a legbátrabb Lexus

A Lexusnál láthatóan rájöttek, hogy több kell nagyon csöndes és kényelmes limuzinoknál, ha be akarják fogni a németeket. Érdekes, erős, arculatteremtő autókra van szükség, és az LC 500-zal pontosan ilyen igyekeztek létrehozni.

Az LFA sportkocsi volt az első lépés ebben az irányban, és bár a V10-es közúti versenygép ötszáz példányát szivacsként tüntették el a sportkocsigyűjtők, kiváló poszterautó volt. Ám egy ideje már nem hallani róla – mondhatni sikerrel teljesítette a küldetését, de kellett helyette valami. Ez lett az LC 500, amely sokkal elérhetőbb, viszont ha lehet, még jellegzetesebb formavilágú autó. Tulajdonképp nem tettek mást, csak kifejlesztették a 2012-es LF-LC tanulmány szériaváltozatát, meghagyva a legtöbb, általában csak tanulmányautókra jellemző részletmegoldást.

Az LC 500-at szinte lehetetlen a ma ismert kategóriák bármelyikébe belegyömöszölni. A karosszéria átmenet egy sportkocsi és egy nagy túrakupé között. A 2+2 üléses elrendezés alapján inkább sportkocsi, az anyaghasználat és az első utasok kényelme alapján viszont inkább a luxuskategóriába illik. A hajtáslánc is hasonlóan kétarcú: az ötliteres, 32 szelepes szívó V8-as a maga 467 lóerejével határozottan sportosnak tűnik, viszont a hozzá kapcsolt tízfokozatú automata váltó már kevésbé tűnik sportosnak – igaz, a gyáriak szerint az új váltó van olyan gyors, mint bármelyik dupla kuplungos automata. A 4,5 másodperces gyorsulás százra persze kiváló érték, de aligha akad olyan megszállott, aki kézi üzemmódban végigkapcsolgatná az össes fokozatát, még ha erre meg is van a lehetőség.

Nem is olyan érdekes persze, hogy hová soroljuk a különleges formájú Lexust. A lényeg, hogy sokkal elérhetőbb, mint az LFA volt, és kiválóan betöltheti a sportos csúcsmodell szerepét a Lexus kínálatában. Nyilván sokan lesznek, akik vágynak majd rá, márpedig ez az, amire a Toyota luxusmárkájának most szüksége van.