A 212 Inter Vignale a Ferrari legkorábbi utcai modelljei közé tartozik, még abból az időszakból, amikor a maranellói sportkocsik többségére külső cégek kalapálták a karosszériát. Itt a Vignale volt az elkövető – amely akkoriban még nem csupán egy gazdag felszereltségi szintet jelölt az európai Fordnál, hanem exkluzív karosszéria-szabászatként működött Torino mellett.
Ebből a valódi kézműves sportkocsiból például 26 példány készült, azaz ritkább, mint minden idők legdrágább Ferrarija, a 250 GTO, bár mivel egy évtizeddel korábbi konstrukció, műszaki értelemben valamivel egyszerűbb. A konkrét példányt, a 23-as alvázszámút, amelyet hamarosan árverésre bocsátanak Arizonában, egy 2563 köbcentis V12-es motor hajtja, amely 170 lóerős, és egy ötfokozatú váltóhoz kapcsolódik. Mindez mai szemmel talán mosolyogtatóan hangzik, de ha azt nézzük, hogy ekkortájt a legerősebb Porsche sportkocsikba 70 lóerős motort és négysebességes váltót szereltek, akkor talán jobban érthető, hogyan lehetett ez a korszak egyik szupersportkocsija.
A konkrét példány ráadásul hibátlan állapotúnak tűnik, de ami egy fokkal talán még lényegesebb, pontosan ismert, hogy kik birtokolták és használták eddigi pályafutása során. A hatvanas éveit taposó sportkocsi most új gazdát keres, 37 ezer kilométerrel szinte újszerű állapotban. A hónap végén árverezik az RM és a Sotheby's közös aukcióján, és a becslések szerint úgy 1,8 és 2,2 millió dollár közti összgegért találhat új gazdára, bár egy árverésen sosem lehet tudni. Egy efféle ritkaság ára könnyen az egekbe szökhet, ha felbukkan néhány elszánt gyűjtő.
