Igazi sportkocsinak tűnik az Opel GT
Az Opel hűséges maradt a hagyományaihoz: a GT jelzést mindig a legsportosabb modellek viselték, és ezúttal is egy kétajtós, könnyed kupét készítettek ezen a néven. Ám ennél is fontosabb, hogy láthatóan új dolgokkal kísérleteztek a formatervezők: eddig nem látott formákkal, színezési trükkökkel és műszaki megoldásokkal.
Már a kis sportkocsi arányai sem mindennapiak: a kerekek a karosszéria sarkaiba kerültek, így alig maradtak első és hátsó túlnyúlások. Az orr-rész hosszú, az autó hosszának nagyjából az egyharmadát ez adja, a formák pedig erősen lekerekítettek. Kölönösen a hátsó kerekek körüli masszív domborulat tűnik fel. Az ajtók alsó felének nagy homorú felületeivel mégis sikerült könnyeddé tenni a formát, de az az érzésünk, a szokatlan kétszínű fényezés is segít ebben, amely az ajtókeretek vonalában osztja ketté a karosszériát vizuálisan. Azt is sikerült elérni, hogy az üvegek egészen beleolvadjanak az ezüst és fekete felületekbe, így aztán még erőteljesebben kiugrik a képből a két felület határán végigfutó vörös sáv, amely a vörös első gumiabroncsokban ér véget.
Külön figyelmet érdemel, hogy az Opel márkaazonosító stíluselemeiből alig használtak valamit, sőt, teljesen új elem a hűtőrácson, a jelvény két oldalán látható két szárny-szerű króm-elem. Ha a GT egy az egyben nem is megy gyártásba, a lámpák és a hűtőmaszk kialakításával jó eséllyel találkozhatunk a jövő Opeljein.
A formát nem törték meg sem kilincsekkel, sem tükrökkel, bár az autóból egyik funkció sem hiányzik. Kilincs helyett az ajtó feletti vörös sáv egy pontját kell megérinteni, ezután nyílik az ajtó, a tükröket pedig az első sárvédőkbe épített kamerák helyettesítik. Az ajtók másik érdekessége, hogy az első kerekekig tartanak, és az első részük nyitáskor befordul a motorháztető alá. Ott persze bőségesen van hely, hisz a GT-t egy egészen apró motor hajtja.
A széria Opelekből már ismert ezres háromhengeres 145 lóerős változata került a hosszú géptető alá, amely itt a hátsó kerekeket hajtja, hatfokozatú szekvenciális váltón keresztül. A kis turbómotor az adatok alapján elég a kis kupé tempós mozgatásához: a gyorsulási idő 100 km/h-ra a gyáriak szerint 8 másodperc alatt van, a végsebesség pedig 215 km/h.
A GT koncepciója összességében erősen emlékeztet a Mazda MX-5-ösére, ha elkészítenék, talán sikeres is lenne, ám erre viszonylag kicsi az esély. Elsősorban egy megfelelő, hátsókerék-hajtású padlólemez hiányzik – a legközelebbi hasonló platform a cégen belül a Corvette-é, de az is túlméretes és túlsúlyos lenne, nem is beszélve a költségekről. Az Opel vezérigazgatója, Karl-Thomas Neumann szerint a GT azért készült, hogy megmutassa, milyen most az Opel. „Magabiztosak vagyunk, ambiciózusak, vannak ötleteink, és minden új autóval újabb vásárlókat szeretnénk megnyerni.” - mondta.
Itt jegyeznénk meg, de csak így magunk közt, hogy a nagy célok eléréséhez egy formás, de gyárthatatlan tanulmánynál és nagy szavaknál többre lesz szükség – leginkább a modellválaszték nagy részének gyors cseréjére.
