A Clio lassan modellciklusa végéhez közeledik – a maga négy évével lassan a kínálat legöregebb darabja lesz – de mivel az elmúlt négy évben nem változott a Renault márkaarculata, nem volt szükség drasztikus átalakításokra. Így a megújult változat ránézésre csupán részleteiben tér el az eddigitől, és ez talán nem is baj.
Talán az előző generáció elcsűrt frissítésének tapasztalatai alapján, de ezúttal kerülték a drámai változtatásokat. Az első fényszórók belső szerkezetét cserélték le – az új halványan emlékeztet a Mégane és a Talisman megoldására – és a lökhárító alsó részét alakították át. Az itt elhelyezett hűtőrács szélesebbnek tűnik, bár ez nagyrészt optikai csalódás, hisz a széleken a ködlámpák fészkeit alakították ki, ahol igazából nem megy be levegő. Mindez annyira elég, hogy érezzük, valami nem olyan, mint volt, de ahhoz nem, hogy az autó karaktere változzék. Más nézetekből még ennyi sem vehető észre a frissítésből, hátul például csak a lámpák mintázata jelzi, hogy ez itt az új kivitel.
Az alig módosított külső mellett egy új motor jelent még érdemi újdonságot, bár más típusokból ezt is ismerjük. Az 1,5 literes dCi dízel 110 lóerős változata a korábbi 90 lóerős mellé érkezik. További újdonság, hogy a négyhengeres, 1,2 literes, 120 lóerős turbós benzinmotor is kapható lesz kézi váltóval, nem csak a háromhengeres, 900 köbcentis, 90 lóerős. E négy motoron kívül még kétfélével lesz elérhető a típus, régivágású, 1,2 literes, 75 lóerős szívó négyhengeressel, illetve az 1,5 literes dízel 75 lóerős kivitelével. Dupla kuplungos EDC váltóval a 120 lóerős benzines, és a 90 lovas dízelváltozat lesz kapható.
A frissített Cliót már a nyártól meg lehet rendelni az európai Renault kereskedésekben, az első szállításokra azonban csak az ősz elején kerülhet sor.
