Alig lehet észrevenni az autón, hogy nem egy fapados ezres Chevroet Sprint – vagy ahogy mifelénk ismerik, Suzuki Swift – az 1980-as évek közepéről. Fekete lökhárítók, semmitmondó középkék fényezés, dísztárcsák, csak a hátsó kerék nem illik a képbe. És igen, a gumihengerekre itt nagy szükség van.
A Swiftből a legerősebb gyári változat a 101 lóerős GTI volt, annál ez a példány majdnem tízszer erősebb. A hátsó ablaküvegen bekukucskálva ki is derül, miért: az ülések és a csomagtartó helyén két hatalmas turbófelöltő terpeszkedik, amelyek a szélvédő alatt lakó 6,6 literes V8-ast táplálják levegővel. A szerkezet profi munka, a kaliforniai Duttweiler Performance tervezte, amely hot-rod motorok építésére specializálódott. A motor közönséges, benzinkúton kapható benzinnel használva is 954 lóerőt adhat le. Bár nem számszerűsítették, hogy mit tud az átépített kisautó, az azért valószínű, hogy nagyjából bármit lelép, amivel az utcán találkozhat.
A szerény Suzuki karosszéria alatt persze nem csak a motor különleges: egyedi csőváz ad kellő merevséget a járműnek, amelynek az első fékei egy Nissan pick-upból érkeztek, a hátsó futóművet pedig egy lekeskenyített Ford terepjáró-híd alkotja, amelybe nagy terhelésre méretezett Detroit Truetrac differenciált építettek, kifejezetten hosszú, 2,5:1-es áttétellel.
A műszaki tartalom ismeretében nem csoda, hogy 44 995 dollárt, azaz valamivel több, mint 12,3 millió forintot kérnek a járműért, amely mintegy mellékesen utcán is használható, bár nehéz elképzelni, hogy mire is. Talán Beverly Hillsben alázni a Lamborghiniket, Ferrarikat és Porschéket a lámpánál, bár az az érzésünk, ehhez is kell némi gyakorlat és önmérséklet, nehogy hanyatt vágja a kisautót a hátsó kerekeken jelentkező brutális nyomaték.
