A haszonjárművek fejlesztésében is a környezetbarát megoldásoké most a főszerep, de ott messze nem olyan egyértelmű, hogy melyik alternatív hajtás lesz a befutó, mint a személyautók esetében. Az elektromos hajtás korlátai ugyanis nem igazán teszik célszerűvé ezen a területen, legfeljebb a rövid távú szállításban, amire a Mercedes mutatott példát. Az Iveco viszont egy másik megoldást valósított meg Z Truck nevű tanulmány-vontatójával.
A futurisztikus formavilágú kék jármű, amelyet a Petronas segítségével fejlesztettek ki, Bio-LNG hajtású, azaz cseppfolyósított, szerves anyagokból fejlesztett földgáz hajtja. Ez a megoldás nem új, bár igencsak lassan terjed, mivel a gázt hűtéssel lehet folyadék-állapotban tartani, és speciális töltőállomásokra van szükség a használatához. Az előnye viszont az, hogy a töltés gyors folyamat, a hatótávolság összemérhető a jelenleg használt dízel-kamionokéval, a károsanyag-kibocsátás a gázolajjal működő vontatókénak csupán a töredéke, illetve mivel bioüzemanyaggal üzemel, nem növeli a környezetben előforduló szén mennyiségét, azaz ilyen szempontból szén-dioxid-semleges.
A Z Truck 1200 literes, dupla falú alumínium tartályaiban mintegy 2200 kilométerre elegendő üzemanyag raktározható, a hajtást pedig egy 460 lóerős, 2000 Nm csúcsnyomatékú motorra bízták, amely 16 sebességes automatizált váltón át hajtja a vontatót. Ezek az adatok nagyjából megfelelnek a jelenleg is használt vontatók paramétereinek, azaz a Z Truck simán leválthatná azokat, ha gyártásba küldenék.
A tanulmányban azonban nem a tiszta hajtásrendszer az egyetlen érdekes újítás. A fülke is teljesen új tervezésű, kamion-viszonylatban kivételesen jó aerodinamikai kialakítású és nagy üvegfelületei révén kivételes kilátást biztosít. A legérdekesebb azonban a megközelíthetősége: a bal oldalon az ajtó egy lépcsősorral együtt emelkedik ki a karosszéria síkjából, így gyakorlatilag sétálva közelíthető meg a vezetőülés, maga a fülke pedig elég magas, hogy egy felnőtt ember görnyedés nélkül állhasson benne. A tükröket kamerarendszer helyettesíti, a műszereket képernyők, a kormánykereket az utasszállító repülőgépekéhez hasonló szarvkormány. Ezek némelyike olyasmi, ami aligha fog elterjedni, más megoldások viszont biztosan teret nyernek – ilyen a digitális műszerfal, amely a drágább személyautókban ma már elég elterjedt, vagy az ablakra vetítő Head-up Display, amellyel luxusjárművekben szintén találkoztunk már.
A kabinban persze lakótér is helyet kapott: a fél métert hátracsúsztatható hátsó fal tágas tér kialakítását teszi lehetővé: rendelkezésre áll zuhanyzó, összecsukható ágy, minikonyha, hűtőszekrény és falba épített képernyő is – minden, ami ahhoz kell, hogy a kötelező pihenőidőt kényelmesen és hasznosan tölthesse a sofőr.
Az Iveco kamionja persze tipikus tanulmány abból a szempontból is, hogy túl komplikált és drága lenne a gyártáshoz. Ám valószínű, hogy a megoldások egy részével a gyártó jövőbeli modelljeiben találkozhatunk majd, míg mások megmaradnak furcsaságnak.
