Az autó, amelyik ellopta a show-t

Jobbról a Khan karbon-parádéja, balról a Dodge és a Ram túlzó traktora határol egy pici standot, hol csak négy autó áll. Ez a Ruf, amelyre csak tuningcégként hivatkozni degradáló, hiszen ők gyakran a nullából építenek autót. Gyanús volt középen a sárga 964-es, túl tiszta és túl új, nincs meg rajta az a jellegzetes patina, amitől még egy alaposan felújított autón is érezni a kort. Tudva, hogy mire képes a cég, odamentem az első szimpatikus úriemberhez és feltettem a kérdést:

-Elnézést, ön itt dolgozik?

-A nevem Alois Ruf, enyém a cég.

Ott álltam megsemmisülten, mert ugyan a nevet ezerszer hallottam, de arcot sosem kötöttem hozzá. A megdöbbenésen és a megaláztatáson túllépve aztán megkértem, hogy meséljen, mi is ez. A sztori ott kezdődik, hogy 1987-ben Ruf a 964-es 911 alapjaira megépítette a CTR-t (C-csoport, Turbo Ruf), ami nagyjából mindent lehagyott, ami akkoriban számított, sem a 959-es Porsche, sem az F40 nem volt ellenfél. Négy másodperc alatt érte el a százat, és Nardóban, az oválpályán bőven 340 feletti sebességet regisztráltak a próbán. És a Nürburgringen így ment körbe: 

Az autó megkapta a Yellow Bird becenevet, és azóta minden 10. évben Ruf kiad valami falrengetően durva dolgot. És most 2017 van, ez pedig a CTR 2017. Ennek az autónak annyira semmi köze a 964-eshez, hogy egy szénszálas teknő köré épül, amelyre könnyű csővázat húztak, végül az egészet szénszálas elemekkel burkolták. Vagyis legyártották a 964-es kaszniját szénszálas műanyagból. 

A futómű elöl-hátul kettős keresztlengőkaros, nyomórudas, Sachs gátlókkal. Az egyetlen Porsche alkatrész a motor, amelyből jó, ha a hengertömb és a forgattyúsház gyári eredetű. A 3,6 literes bokszer két turbóval 710 lóerős, a nyomatéka pedig félelmetes 880 newtonméter, amit már 2700-as fordulatszámtól lead. És Ruf nem követi a trendeket: a váltó hatsebességes kézi, és nincs torque vectoring sem, csak egy sperrdiffi a hátsó kerekek között. A többi a sofőr dolga.

Ez az egész kis csoda mindössze 1200 kiló, a 80-as éveket idéző műszerekkel, fantasztikus versenyülésekkel, pizzányi karbon-kerámia fékekkel. Ültem McLarenben, csorgattam a nyálam a Bugatti Chironra, próbáltam megemészteni a Koenigsegg 1500 lóerős hajtóművét, de ha egy dolgot kéne hazavinnem, az ez lenne. Gyönyörű, letisztult célszerszám, egy igazi fanatikustól. 

Aloist elszólítja egy ügyfél, én még ácsorgok a kocsi mellett egy darabig. A cégvezető felesége odalép hozzám, kinyitja az ajtót, hogy nyugodtan fotózzam. Finoman kijjebb nyitom, te jó ég, ennek annyi súlya sincs, mintha sztaniolpapír lenne. Persze, mosolyog az asszony, ez is szénszálas műanyag. 18 hónapig dolgoztak az autón, ez most tulajdonképpen egy prototípus. Ha benézek a szélvédő alatti szellőzőn, akkor nyitott ajtónál látom a földet, vagyis még tűzfal sincs benne. 750 ezer euró lesz darabja, az annyi mint 232 millió forint, meg némi apró. És 30 ember nagyon boldog lesz a földön.