Megtörtént, amit nem hittünk, az élet megy tovább

Pár hete még le mertem volna fogadni, hogy egy erősen előrehozott áprilisi tréfa a hír, hogy a mostanában lábra tápászkodó Peugeot-Citroen (innentől PSA) megvásárolja az Opelt. Az OPELT! Persze, tudtunk a közös fejlesztésekről, de ilyenek vannak mindenféle gyártó között, még olyanok között is, amelyeknek amúgy nincs sok közük egymáshoz, a mai világban ez természetes, máshogy nem jön ki a matek.

Aztán pénteken már jött a hír, hogy hétfőn a PSA és az Opel bejelent valamit, én meg pont a genfi szalonra igyekeztemben, a párizsi reptéren voltam 9.15-kor, amikor nyilvánossá vált a dolog. A vicc az, hogy épp egy peugeot-s középvezetővel futottam össze a kapunál, s mivel nálam nem akart menni a reptéri wifi, az ő telefonján olvastam el a kommünikét, 9.17-kor. Kicsi a világ.

Onnantól baromira begyorsultak az események. A szokásos Opel-féle genfi előzetes bemutató a Starlight hotelban elmaradt, helyette bennfentes arcok konferenciáztak jó sokan a kopár, díszítetlen teremben. Odafent, a szalonon, elég erős takarásban volt a színpad, de egy nő a másnapi bejelentés szövegét gyakorolta éppen, kicsit riadtan. Mögötte, hatalmas molinón pedig olyat láttam, hogy csak dörzsöltem a szemem: PSA-Opel-Vauxhall logók, együtt. Persze, értek én mindent, de ennyire nem kattog gyorsan az agyam.

A show nagy Opel-sztárja az Insignia lett volna, amelyet most először láthatott élőben a közönség, de én speciel már kaptam egy meghívást péntek estére a magyar importőrtől, s tudtam, hogy azon a budapesti eseményen egy másik rüsselsheimi újdonság is előbukkan – a Citroen C3 padlólemezére épített első PSA-Opel közös gyermek, a Crossland X. Egy kicsi SUV, ha úgy tetszik.

Nos, ennek a kicsi SUV-nak a bemutatását is előrehozták Genfre, talán hogy mutassák – nem is annyira derült égből érkezett ez a frigy. Így történt, hogy egyszerre láttam meg a végleges Insigniát – amit közel egy évvel ezelőtt, majd rá fél évre is vezettem már, teljesen álcázva, illetve láttam majdnem végleges formájában, de még nyithatatlan műanyag modellként egyszer a dudenhofeni tesztpályán, majd később a rüsselsheimi design-központban is, szinte készen -, illetve a Crossland X-et, amit szigorú titoktartás mellett szintén ősszel villantottak meg plasztikban, szintén Rüsselsheimben. Aki nem tudná – az Opel központja a németországi Rüsselsheimben van. Még.

Csak vicceltem a „még”-gel. A Peugeot-nál nem tervezik, hogy jelentősen hozzányúlnának az Opelhez, ezt több francia céges tisztségviselő is megerősítette. Na de, lássuk a két autót.

Sokat nem akarok róluk mondani – az új Insigniáról már az álcázott vezetés után írott cikkemben elég sokat elmondtam, például, hogy közel 200 kilóval könnyebb a modellszéria átlagában, meg hogy egy még jobb, még finomabban működő intelligens fényszóró van benne, meg hogy új motorok, váltók, nagyobb hely, blabla. Ezt mind ki is próbáltam, nagy az előrelépés minden téren, ennyit tudtam leszűrni. Utóbbi egyben rejt egy még finomabb megállapítást is, bár ez nem hinném, hogy sokaknak leesett akkor: az előző Astra a súlyfelesleg ellenére sem volt egy rossz kocsi, s azzal, hogy a következő generáció nagyot fejlődött, igazán faja gép lett belőle. Az Insignia azonban egy sokkal ódonabb, relatíve szűkebb, nehézkesebb jármű volt, tehát onnan egy megint csak óriási előrelépés csak egy elég jó kocsihoz elég a saját kategóriájában – szerintem.

Itt, a szalonon ez részben látható is volt. Nagyon kulturált, szép, minőségi tárgy az Insignia, legalábbis elsőre, de azért felfedeztem, hogy hátul eléggé passzentos benne még így is a fejtér, s a külseje sem túl formabontó – kicsit olyan, mintha a Mazda 6-os egyik előtanulmánya lenne, amin nem dolgoztak tovább. És hány éves is a Mazda 6? Ugye?

De azért nem rossz, világos belsővel tényleg szép, nekem nagyon bejön, hogy nem magas szivacspuffokon kell benne ücsörögni, hanem jó mélyen, sportautósan, s az sem rossz, hogy a korábbi, átkozottul rossz hátsó ülőlap-szög helyett ebben a szériában végre találták egy jót, és ettől mindjárt kényelmes lett a második soros üldögélés. Csak valahogy... nem üt akkorát. Persze, ha figyelembe veszem, hogy ezeket az autókat Európában elsősorban flottáknak adják el, ez nem is túl nagy baj, no meg az sem mellékes, hogy így nehezebben megy majd ki a divatból, bár annyira talán nem is jön be a divatba. Mindegy, ezeket nem az én dolgom eldönteni.

Hogy mennyire meglepetésszerű döntés volt a Crossland X elővezetése, mutatja, hogy csak egyet láttam a standon – bár bevallom, hogy olyan sokan voltak az Opelnél kedd délután (gyanítom, nem mindenki az új modelleket jött megnézni), hogy nem lehetett látni a fától az erdőt, azaz újságírótól az autót. Így esett végül, hogy Opel Insigniát nem is sikerült fotóznom, meg kellett elégednem egy Vauxhall-verzióval. Balkormánnyal... Tényleg felfordult a világ.

Nos, a Crossland X nem rossz. Hiába van alatta az olcsóbb PSA-platform, és hiába közeli rokona a meglehetősen olcsó érzetű Citroen C3 (illetve, hogy igazságos legyek, a korrekt, masszív kis Peugeot 208 is), benne van az az opeles vaskosság, ami mostanában a márka autóit finoman megjelöli.

Nem is olyan szűk, elöl szépen el lehet benne férni a kissé magas üléseken, s onnan azt is megnyugodva veszem észre, hogy nem azt az olcsóbbik fajta PSA fedélzeti központi rendszert tették bele, amit nem szeretek túlságosan, hanem azt a szerintem jobbat, amit az Astránál vezetett be az Opel. Fühh...

Hátul már szűkebb a tér, de ezt a kocsit a Mazda CX-3-hoz kell mérni, ami alapvetően egy Mazda 2-es, márpedig abban a kettőben nagyjából semmi hely nincs hátul. Itt van, nagyjából az a helyzet, mint a Citroen C3-nál, ami szűken, de elfogadható, még utazásra is. Sokat matatni azonban nem tudtam az autót – fél órát álltam ott, s állítom, ennyi idő alatt legalább száz újságíró beült, kinyitotta, becsukta, átesett a másik lábán, betolta a fényképezőgépét a harmadik készülő fotójába és a többi. Úgy látszik, hiába a PSA-vásárlás híre, ez az autó érdekli a népeket. Csak hát...

Ott, a szalonon egy szinttel lejjebb már láttam a Citroen C-Aircross tanulmányt. Ami, mint tudjuk, ugyanez az autó. És ha csak fele olyan vagány lesz, mint ahogy épp most, előzetes formájában kinéz, akkor ezt a jó kis Opelt belemossa majd a földbe. Látják, valahol itt a bajom a Peugeot-Citroen-Opel-Vauxhall-házassággal. Hogy három (négy) teljesen azonos modellkínálatú márka, azonos kézben, előbb-utóbb azonos műszaki alapokon ugyanazon a piacon, nagyjából ugyanazokért a vevőkért versenyez majd. Nagyon kevéssé hiszem, hogy ha híre megy, ezek a héj alatt egyforma autók, valamelyikük nem vérzik el a piaci küzdelemben. Mert amit a Volkswagen csinál, azt a platform-trükkölést már húsz évvel ezelőtt illett elkezdeni. És ha belegondolok, céges rangban ki van most alul a PSA-Opel-Vauxhallnál – hát, nem vennék nagy mennyiségben részvényeket az utóbbi kettőtől. De bízzunk Tavaresben, az új tömbösített nagyfőnökben, mert volt már néhány jó húzása az életben – remélem, ez is az lesz.