Volkswagen T-Roc, Frankfurti Autószalon, 2017

A hobbiterepjáró, pláza-4x4, szabadidőautó, SUV – nevezzük, aminek tetszik, nos ez az autófajta olyasfajta robbanást él át mostanában, ahogy a korábban sokak által ihatatlannak tartott felső erjesztésű sörök elterjedtek (pale ale, IPA, APA és a többi) az európai kocsmakultúrában. Konkrétan – a gyártók nem tudnak elég gyorsan elég sok modellt bemutatni, és ezzel párhuzamosan kivégezni néhány teljesen érdektelenné vált régi slágerformátumot, mint például a buszlimuzin, a háromajtós ferdehátú vagy a kabrió, hogy utolérjék a teljesen megbabonázott, bevadult vevők igényeit.

A Volkswagen azért próbálja.

Volt ugye, a Touareg/Tiguan páros, ott elkezdték érezni, hogy ebből a dologból valami lesz. Most azonban teljes fronton beindul a támadás. A Tuareg megvan még, de erősen a háttérből muzsikál, rövidesen leváltják. Tiguanból tavaly lett új, ahhoz csatlakozik most ugyanabból a hétüléses, nyújtott, Tiguan Allspace változat, behemótnak meg a kínálat tetejére tették az Atlas/Teramont párost (Amerikának és Kínának, egyelőre). Később érkezik még az incifinci T-Cross, azoknak, akik pedig úgy vélik, hogy a behemótság és környezettudatosság szavaknak lehet keresnivalójuk egyetlen autótestben, ott lesz a teljesen villanyizált I.D. Crozz rövidesen. A mai nap slágere azonban a leendő T-Cross és a meglevő Tiguan közötti űrbe tette be a lábát. Ez a T-Roc.

A Golf-méretű (4,2 méter hosszú, 1,8 széles, 1,6 magas, 2,6 méteres tengelytávú) jármű kvázi egy az egyben az MQB A1-platform Golf-változatán is lakik, csak a kerekei nagyobbak, s a karosszériáját tekergették teljesen széjjel. Dr. Klaus Bischoff, a VW designfőnöke rámutatott a modell igazi különlegességére - „ez az első kocsi a kínálatunkban, amelyik tudatosan teljesen egyedi orrkiképzést kapott, hogy elváljon a kínálat többi tagjától”. Ezt a „rokon, de mégis egyéniség”-kezelést ugyan a T-Roc éli át most először, de később a modellpaletta kvázi összes autója átesik majd a kúrán.

Egyszerre sportos, mokány, kompakt és tágas – a T-Roc több, elvileg nehezen összeegyeztethető tulajdonságot pakol egy csomagba, és a szalonon tett üléspróba (a kompaktságot a centik ugyanis mindennél jobban elmondják) azt igazolja – jé, tényleg tágas. Elöl volkswagenesen tágas, de ez természetes, hiszen a 7-es Golf is az, ez pedig nagyjából ugyanaz az architektúra. De hátul, ahol a tetőhöz vezető falak divatosan összefelé dőlnek, a lemez pedig vadul lejteni kezd, voltak aggályaim. Szükségtelenül, a T-Roc igazi, négyfelnőttes autó.

Minden utastéri tágasság ellenére maradt hely a csomagtartóban is, méghozzá egészen kivételes mennyiség: 445 liter alapból a raktér, ami az ülések lebillentésével 1290-re bővíthető – ha jól sejtem, ebben a kompakt-SUV szegmensben kategóriaelső körüli érték ez.

A T-Roc annyiban mindenképpen új, hogy sokkal vagányabb próbál lenni, mint a többi – vagy eddigi – VW-SUV volt. Trükkös C oszlop-kiképzés, a már említett egyedi pofa, vad sárvédő- és küszöbformák, a Lamborghinire kikacsintó kipufogókörnyék-kiképzés – élőben tényleg üt az autó, bár nem vagyok benne biztos, hogy Seaték szomszédban álló Atecája nem szebb-e nála, úgy összességében. Belül azonban az ezen a téren csalhatatlanul jó arányérzékű VW-mérce szerinti minden, a színes betétek, azok formája, aránya, a műszeregység alakja, az épp a kellő mennyiségben és színben használt krómbetét... Ízléses és egyedi, no, bár hallottam hangokat, hogy olcsóbbnak tűnik mondjuk egy Golfnál. És nem tudok finoman nem bólogatni erre a megfigyelésre.

Egyvalami engem mindenképpen zavart: annak idején, valamikor a kilencvenes évek derekán éppen a Volkswagen volt az a cég, amelyik a legtöbb puha, kellemes felülettel kitapétázott belső tereket készítette, s hiába voltak azok komorak és feketék, soha nem vetült rájuk a spórolás gyanúja (más kérdés, hogy elég hamar meg tudtak zörgősödni a kevés patent és rögzítés miatt, de ezt akkor nem tudtuk). Most viszont egyre több VW-konszernes termékben felüti a fejét a kőkemény műanyag. Tudom, nagyon környezetszennyező eljárással készül a puha felület, a felszíni gumírozás pedig nem jött be, de azért elszomorító, hogy az Ibizában, Polóban, Kodiaq-ban és most a T-Roc-ban is üvegkemény az ajtóbelsők valamennyi része, mínusz a féltenyérnyi könyöklőt. Lehet, hogy újságírói buziság a burkolatok kopogtatása, de akárki akármit is mond, sokkal kellemesebb egy olyan autóban utazni, amiben legalább azok a részek puhák, amelyekhez minduntalan nekinyomódunk-, -ütődünk, -dörgölőzünk.

Amúgy, álló helyzetben, ívlámpák nyomása alatt egész rendben levőnek tűnik a T-Roc. Nagyok, kényelmesek az ülések, a váltó azzal a kissé szintetikus, de kellemes érzéssel klattyan, mint minden VW-ben, a kapcsolók arretálása (ez a mechanikus kattogás neve) kiszámított, hűvösen precíz, az illesztések, a fényezés minősége kiváló. Alá is fényképeztem a sárga T-Roc-nak, amivel a legtöbb időt töltöttem – ez az összkerekes 4Motion kivitel volt, emiatt természetesen többlengőkaros hátsó futóművön ácsorgott, s ott a féltengely is.

Mivel ez praktice egy emelt Golf, ezért ugyanazokat a biztonsági és segédberendezéseket kapjuk benne, hadd nem menjek ennyire bele a témába egy show-riportban. Ami említést érdemel, hogy sok más, mostanában vagánynak szánt VW-termékhez hasonlóan itt is Beats hangrendszer szól a kocsiban. Én nem vagyok meggyőződve arról, hogy az eleve színezett hangú fejhallgatókat készítő cég hirtelen olyan naggyá tudott volna válni autóhifiben is, de mint tudjuk, egy felkapott márkanév mindennél értékesebb. Ráadásul a Bose, a Harman-Kardon, a Cabasse, az Infinity sem autóhifi-gyártóként kezdte, aztán lám most hol tartanak. Egyébként egy egyedi, jópofa tétel van a T-Roc-ban, ami ebben a szegmensben még nem jelent meg: a nyolccolos központi kijelző üvegburkolatos, ezért tök olyan, mintha egy minőségű tabletet építettek volna be a műszerfal közepébe – ami nagyjából igaz is.

Ezeknél a modern, kicsi SUV-oknál, mint tudjuk, kötelező mantra, hogy fiataloknak készül, fiatalos kinézetű, fiatalok blabla, aztán látjuk, hogy erősen hangsúlyos az idős vásárlói csoport a végelszámolásnál, hiszen egy kicsi, de magas építésű kocsit nem tör össze annyira az ember, mint valami hosszút, jól kilátni belőle és a magas ülések miatt könnyű a ki- és beszállás. Ez utóbbit a T-Roc is jól tudja: a viszonylag alacsony (szabadidőautók közt legalábbis) karosszériában egészen magasan vannak az ülések: elöl 57, hátul 62 centi a legkisebb magasság, ami rendes kis SUV-szint.

Árakat még csak hozzávetőlegesen rebesgettek, de Dr. Herbert Diess, a VW igazgatótanácsának elnöke annyit elárult: 20 ezer eurótól indul majd a típus. Ezt persze nem szabad hatmilliós árra lefordítanunk, de annyit mindenesetre ennyiből is sejthetünk, hogy a Volkswagen inkább sok tűrhető árú példány eladásával akar sokat keresni a T-Roc-ból, nem pedig kevés, drágán adottal. Persze – ahogy ez a VW-nél általános – egy kicsit erősebb motorral, emitt egy spéci váltóval (6- és 7-gangos DSG-k is vannak), amott egy összkerékhajtással hamar elszállhat az ember a sztratoszférába. Apropó, motorok: benzinesből (1,0, 1,5, 2,0 liter) és dízelből (1,6, 2,0 liter) egyformán három teljesítményszint lesz, 115, 150 és 190 lóerő. Várjuk tesztre, az már biztos.