A Porschénál nincs jobb hely kipihenni a frankfurti hajtást. Bár mint mindenhol, itt is hatalmas a tömeg, az ember megnyugvás vár, hiszen itt nem a marketing kedvéért gyártanak autót, hanem azért, mert szeretik csinálni. És ez komolyan belengi a standot.
Ha bármely más gyártóról lenne szó, nem érdekelne egy alváltozat alváltozata, de a 911 GT3 Touring-package az a gép, amely a Porschék közti aranyközépút kellős közepét képviseli. Mivel a 911-es modellpalettába annyira könnyű belezavarodni, mint egy tetszőleges M. Night Shayalaman filmbe, tisztázzuk miről van szó, ígérem, nem lesz zsibbasztó. Van a 911, a Porsche sportkocsik gerince, amely kérhető 400-tól 700 lóerőig, összkerékhajtásal, pályagépként, GT-ként, vagyis, ahogy akarjuk. A GT3 azoknak az autója, akik nem csak dísznek veszik a sportautót, hanem rendszeresen meghajtják egy-egy nyílt napon, ez látszik is rajta: központi anyás versenykerekek, karbon-kerámia fékek, és a lényeg, a motor, a négyliteres, hathengeres szívó bokszer, 500 lóerővel, kézi váltóval.
Ezen az autón azért látszik, hogy mire képes, termetes légterelők segítenek 1 g felett fordulni, viszont a Porsche rájött, hogy nem mindenkinek hiányoznak ezek. Ez lett a Touring-package, a légterelőktől megfosztott GT3-as. Ráadásul ez egy amolyan no cost option, vagyis olyan extra, amiért nem kell fizetni. És már csak simán benne ülni is fantasztikus, hiszen hiába kerültek le a légterelők, odabent ugyanazok a betonbiztosan tartó, vékonyan párnázott kagylóülések várnak, ugyanúgy nincs hátsó ülés, és már az álló helyzetben megkattogtatott váltókar járása is felér egy-egy pici orgazmussal.
Eddig azt hittem, hogy a 911 GTS az igaz út, legszebb autós emlékeim egyike, de a Touring-package látatlanban letaszította a trónról. Mondhatnánk, hogy a Porsche most húz le egy újabb bőrt a 911-ről, de tényleg nem kerül pénzbe, egyszerűen csak be kell ikszelni. És gondoljanak bele, ez a sportkocsi szívómotoros, talán az egyik utolsó, ráadásul csak kézi váltóval kapható, az (amúgy remek) automataváltók és (szintén remek) turbómotorok tengerében. Alapvetően irtózom attól, hogy beálljak a régen minden jobb volt klubba, de GT3 Touring-package-től egy kicsit megremeg a térd, elcsuklik a hang. Letisztult, örök sportautó forma, a végletekig tökéletesített, de klasszikus mechanikával. Lehet, hogy más többet tud, de többre egyszerűen nincs szükség.
Miután az utolsó zsepit is elhasználtam, hivatalból odamentem a GT2 RS-hez is. Ezt már könnyebb behatárolni: nem csak a ma kapható legdurvább 911-es, de a legdurvább Porsche is. 700 lóerős, ami felfoghatatlanul sok, főleg így, hogy az autó alig több mint 1470 kiló. 3,8 literes bokszer, ezúttal két, változó geometriás turbóval megfújva, titán hajtókarokkal és még rengeteg feketemágiával. Ezen is versenyfelnik vannak, és ezen is hatalmasak kerámia fékek, de itt nem csak tudjuk, hogy istentelenül megy, de úgy is néz ki: légbeömlők, szellőzők és terelők szabdalják az alapból szinte kedvesen gömbölyded 911-es formát, ezt már nyugodtan odatehetik egy tetszőleges Lamborghini mellé, vizuálisan is pariban vannak. Gépészetileg meg valószínűleg fényévekkel előrébb van az RS a ma kapható sportkocsik jelentős részétől.
Ez az all-in, ez az eredménye annak, amikor a megszállott mérnökök szabad kezet kezet kapnak, és mindenfajta pénzügyi vagy műszaki korláttól mentesen kiélhetik magukat. A versenykilométerek millióin át tesztelt technika, a fél évszázad evolúciója alatt tökéletesre reszelt eszköz, amit most kiengednek az utcára. A Porsche egyik legkomolyabb szexepilje, hogy versenypályán mindenfajta kínzást elvisel, nem melegszik, nem kopik, nem adja fel a mechanika, gumit kér, benzint, néha némi olajat, és csak megy, amíg tart az aszfalt. Biztos vagyok benne, hogy ez a GT2 RS-re is igaz, de mivel alig készül belőle érdemi mennyiség, már akkor legendává vált, mielőtt az első darabokat egyáltalán összerakták volna. Emiatt aztán a mennyiség 90%-a felbakolva várja majd egy fűtött-hűtött garázsban a 2057-es Concours d‘Elegance-t, hogy valami istentelen pénzért tovább adják.
Úgy tűnik, ma egy kicsit kevésbé lesz vidám visszaülni a drága jó MX-5-be.
