Egy hegyre felmenni egy nagyon gyors autóval nem valami izgalmas kihívás, de a Gymkhana feltalálóját nem kell félteni: berakott néhány indokolatlan mutatványt a feladatba. Sebastian Loeb ideje persze egy percig nem volt veszélyben, és talán Ari Vatanen 1988-as királysága sem, bár Ken itt is jól keni.
A Pikes Peakkel a legnagyobb baj, hogy amióta legenda lett az 1980-as évek közepén, szépen végigaszfaltozták a csúcsra vezető szerpentint. Ezzel javultak az idők, és kevesebb a baleset, de a látványosság is. Ken Blocknak kreatívnak kellett lennie, ha a Vatanen-filmhez hasonló látványt akart produkálni, de látszik, hogy nagyon igyekezett. Azt a problémát, hogy egy mai tipikus Pikes Peak versenygép nemigen csúszkálna az aszfalton, úgy oldották meg, hogy a Hoonicornt, Block ronggyá tuningolt Mustangját két turbóval 1400 lóerőig húzták. Ezzel a teljesítménnyel pedig úgy csúszik aszfalton is, mintha murván menne, csak a gázpedált kell tövig nyomni.
Ügyeltek arra is, hogy legyen néhány érdekes pillanat, amikor Ken épp a szakadék peremén táncoltatja az autót, és a biztonság kedvéért a Climbkhanába is bekerült egy szép nyolcas-driftelés, egy helikopter és egy hordó körbecsúszkálása, sőt, egy kis munkagép-kerülgetés is belefért. Hogy jobb-e ez, mint a hagyományos Gymkhana filmek, azt mindenki döntse el maga – mindenesetre ezen is dolgoztak vagy egy évet, és ugyanolyan profi munka, ahogy megszoktuk.
