Ennyire sivár egy fapados Volkswagen

Szürke műanyag, amerre a szem ellát – talán így összegezhető a legegyszerűbb Polo belseje. Nem vagyunk ehhez szokva, különösen a Volkswagentől: a sajtófotókon, a tesztelésre kiadott autókban és a szalonokban kiállított bemutatópéldányokban is ott vannak a fontosabb extrák.

Legalább egy szép nagy központi kijelző és némi műszerfali dekoráció a legkevesebb, ami belekerül egy-egy tesztautóba, ám aki a lehető legolcsóbban úszná meg a Polo megvásárlását, az bizonyos piacokon, például Németországban ilyen kietlen műanyagpusztaságot kaphat a pénzéért. A legkínosabb részlet talán az érintőképernyő helyére tervezett nagy plasztik dekli: ide még egy szent kvarcóra, vagy néhány vakkapcsoló sem jutott, de ugyanilyen érdekes látvány a kormány gombok nélkül, vagy a középső, a drágább változatokban színes betét, amely itt szintén matt sötétszürke.

A teljesen fapados változatot persze ritkán rendelik meg a vevők - erős a gyanúnk, hogy ennyire primitív változatokat leginkább céges flottákba vesznek - , és a konfigurátor tanúsága szerint itthon nem is érhető el: itt a négymillió forintos alapkivitelbe is jár legalább egy rádió. Kívülről egyébként nem ennyire ijesztő az alap-Polo: a kis felnik és ballonos gumik nem állnak rosszul az autón, bár a porszürke szín nem épp vidám. Ettől a változattól félelmetes dinamika sem várható: az ezres háromhengeres alapmotor 75 lóerős változata hajtja.

A képeket látva egyébként nem véletlen, hogy a márkakereskedések általában igyekeznek rábeszélni a vevőket a jobban felszerelt modellre. Ennyire lehangoló autót nem csak megvenni és használni nem nagy öröm, de néhány év használat után eladni sem lehet egyszerű.