A Mini a Peugeot mellett a másik gyári támogatású csapat a Dakar-ralin. Eddig összkerék-hajtású prototípussal indultak, kevés eredménnyel: utoljára 2015-ben esett le egy győzelem, de amióta a franciák autója összeállt, a Minik nem rúgtak labdába. Most stratégiát vált a márka: a győzelem érdekében egy buggyra kerül a jellegzetes vastag tető, de ha nem lenne a sok felirat, ezzel együtt sem mondaná meg senki, hogy a Mini versenygépét látja.
A Peugeot Sport azzal tarolta le a Dakart, hogy felfedezték, a hátsókerék-hajtású autókra vonatkozó szabályok szerint sokkal gyorsabb autót lehet építeni, mint az összkerék-hajtásúakra vonatkozók alapján. A franciáknak jövő januárban utoljára állnak rajthoz, így a Mininek ez lesz az utolsó alkalma, hogy legyőzze a Peugeot autóit – talán ezért döntöttek úgy, hogy építenek egy teljesen új gépet, a franciákéhoz hasonlóan hátsókerék-hajtással.
Ami megmarad az előző Dakar-Miniből, az a sorhatos BMW dízel, bár a 3,9 literes turbómotornak már nincs sok köze az utcán használt hasonló elrendezésű motorokhoz. A 3,9 literes versenymotor ugyan nem kirívóan erős, de a 340 lóerő és a 800 Nm csúcsnyomaték valószínűleg a 8780 kilométeres versenytáv végén is ugyanúgy meglesz, ahogy a rajtnál. Az autó többi alkatrésze teljesen új: könnyű csőváz és karbonszálas műanyag burkolat alkotja a karosszériát. Kihasználták a nagyobb hasmagasságot és a nagyobb átmérőjű kerekeket, amelyeket a hátsókerék-hajtású autókra vonatkozó szabályok megengednek.
A Mini a buggy mellett az eddig használt, összkerék-hajtású Miniből is indít egyet a 2018-as Dakaron, így ezt is továbbfejlesztették. Azt mondják, az összkerék-hajtásnak is lehetnek előnyei, és ez a versenygép mostanra tökéletesen megbízhatóvá érett. Nyilván az is szempont, hogy az összkerék-hajtású autó valóban hasonlít egy utcai Minire, míg a buggyról ez nem mondható el.
