Ocsmány módszer terjed amerikai Uber-sofőrök között a Miami Herald cikke szerint. A lap a vomit fraudként, azaz hányós csalásként ír a trükkről, amihez három dolog kell: egy kamuhányás, egy ártatlan utas és egy aljas Uber-sofőr.
Nem csak a taxis szakmának vannak meg a maga hiénái, a sokféle botrányt megélt Uber is tele van sofőrökkel, akik gátlástalanul átverik az ügyfeleiket némi pluszért. Egy uberes utazásnál ugye nehéz a távval csalni: nincs taxióra, amit buherálni lehetne, az app kilométer alapon számol, nézi a megtett távot és gyűjti az értékeléseket a sofőrökről; az app vonja le az út költségét az utas számlájáról, majd a központ küldi ki aztán a sofőrnek. Néhány leleményes uberes ezért kifejlesztett egy ehhez alkalmazkodó módszert, a kamuányásos csalást.
A csalás lényege, hogy miután a sofőr kitette utasát, kamuhányást rak az autójába, majd küld egy fotóval illusztrált jelentést a központba. Az utas aztán a telefonjára kapott számlán már csak egy jegyzetet lát egy 40-150 dolláros különdíjról, majd megpróbálhatja bebizonyítani az ügyfélszolgálatnak, hogy ő nem hányt be, csak le akarják húzni.
Az Uber persze elmondta, hogy igyekeznek fejlődni a csalások kiszűrésében, de a bírságok többsége ettől még jogos, a csaló sofőröket pedig kirúgják. Hogy mégis hogyan szűrik a csalást, rejtély, egyelőre nem látni, mitől kéne beijedniük a csalóknak. Főleg az olyan eseteknél, amikor mondjuk részeg utast szállítanak, aki miután kijózanodik, valószínű inkább elszégyenli magát az értesítéstől, mintsem nekiálljon nyomozni, hogy vajon tényleg behányt-e az uberes autójába. Ha nem is tömeges csalásról van szó, a kevésbé bevállalós csalóknak ott van még a kiöntött üdítős trükk, azért is lehet kérni húsz dollár büntetést utólag az utastól.
A kamuhányás-készítésről amúgy egész alapos szócikk szól a wikiHow-n. Ha nem tudod elképzelni, hogyan megy ez, itt négy különböző módját találod a szerves kamuhányás elkészítésének.
