Négyszáz lóerő jut 550 kilóra

Erről a sportkocsiról majdnem kilenc éve már hallottunk egyszer: akkor még Ducati motorkerékpár-motorral tervezték piacra dobni, és az egész volt vagy háromszáz kiló. Azóta változtak a részletek, de a lényeg nem.

Az ugyanis az, hogy egy pályanapon bármit meg tudjon szorongatni a kis kétüléses, amivel potenciálisan összeakadhat. És ez majdnem mindenre igaz is, kiszen a könnyű csőváz és a karbonszálas karosszéria továbbra is hihetetlenül könnyű, az egyetlen, ami jelentősen megnövelte az autó tömegét, a középre beépített 2,4 literes Honda motor. Ennek a teljesítményét kompresszorral 400 lóerőre növelték, de az egész jármű ezzel a nehezebb motorral is csak 550 kilogrammot nyom.

Az áttérés a nagyobb motorra alighanem azért történt, hogy tovább javítsák a menetdinamikát: a Spartan prototípusa is elég gyors volt, a Honda motoros változat viszont, amely szériagyártásba is kerül, akár 2,4 másodperc alatt elérheti a százas tempót. A végsebesség, alighanem a rövid áttételezés miatt 245 km/h – a teljesítmény 300 feletti tempóra is elég lenne – de itt tényleg minden a versenypályán elérhető hatékonyságról szól, a szekvenciális váltótól a hatpontos biztonsági öveken át az elöl hat-, hátul pedig négydugattyús Wilwood fékekig.

Tulajdonképp csak két baj van a Spartannal. Egyrészt hogy Ausztráliában készül, 300 példányban, azaz viszonylag macerás hozzájutni. Másrészt hogy 150 ezer ausztrál dollárt kérnek érte, ami átszámítva olyan 30 millió forint lenne, ennyiért pedig már akad más gyors pályaautó is hasonló dinamikával. Ám valószínűtlen, hogy az autók a gyártó nyakán maradnának: az 1960-as évek klasszikus sportgépeit idéző stílust más nemigen kínál ilyen korszerű tartalommal.