Köszöntsük együtt a kapszulás autókereket

A kapszulás kávé után bemutatták ezt is, bár nem olyan biztos, hogy örülnénk, ha elterjedne.

A Goodyear őrületes ötlete a Recharge nevű, villanyautókhoz tervezett koncepció-kerék. Nem azért, mert zseniális lenne műszakilag – lehet, hogy az, de tényleg nem sok konkrétum derül ki róla – hanem mert csupa ismerős elemből álló, tetszetős kütyü, ami azt ígéri, hogy levesz a vállunkról minden gondot, például nem kell többet a gumishoz rohangálni félévente.

Pontosabban majdnem mindent, mert ugye kapszula, az kell bele. Személyre, vagy időjárásra szabott, a lényeg, hogy szép színes lesz, és mindenféle keverékű lehet. Valami olyasmiről van szó – de ez tényleg csak spekuláció a videóanyag alapján – hogy a pókháló ihlette, levegőn megszilárduló rugalmas anyagból nyom ki a rendszer kis futófelület-párnácskákat a kopás mértékének megfelelő tempóban. A folyadék-keverék változtatásával a kerék viselkedése is változtatható, és maga a kerék elvileg nagyon hosszú életű lehet, ha szorgosan vesszük bele a kapszulát, és meg sem hibásodik az adagolórendszer.

Egy csomó kérdésre így sincs válasz, például hogy az alig ujjnyi vastag futófelület-foltok, vagy a kereket merevítő, huzalosnak tűnő struktúra mennyi rugózást biztosít – a pneumatikus gumiabroncs azért nagyban hozzájárul az utazási kényelemhez – ahogy arra sem, hogy milyen gyakran kellene kapszulát adagolni a kerekekbe, ez milyen költségekkel járna, és egyetlen gyártó termékéhez kötné-e a fogyasztót.

Arra, hogy mi lesz a futófelület kopadékából, azzal igyekszik választ adni a Goodyear, hogy a pókháló-ihlette anyag biológiailag lebomlik, a sok kínzó kérdés azonban ezzel csak megváltozik, nem tűnik el. Vajon milyenek lesznek az utak, ha az összes autóból biológiailag lebomló futófelület-maradék kenődik rá, valószínűleg sokkal nagyobb mennyiségben, mint eddig. Lesz-e szaga bomlás közben, esetleg világít-e a sötétben, elcsúszunk-e rajta, vagy inkább hozzáragad a cipőtalpunk, mit csinál ha megázik, növeli-e a szálló por koncentrációját a levegőben, esetleg az asztmás megbetegedések kockázatát, és így tovább.

Persze valószínűbb, hogy a Goodyear sem gondolja ezt egészen komolyan: a lényege, hogy megmutassa, a cégnek van valódi jövőképe, és nem csak abból szeretné kitömni a részvényesei zsebét évről évre, hogy minél több gumiabroncsot igyekszik rásózni az autóhasználókra, amivel aktívan hozzájárul az emberiség visszaforgathatatlan, feldolgozhatatlan hulladék-állományához. A többi gyártó egyelőre leragadt a műanyaghálós koncepció-kerekek mutogatásánál, és azokhoz képest a Recharge tényleg űrtechnikának hat. Mint az atommeghajtású légpárnás az 50-es évek sci-fi irodalmában: egy tényleg sokkal szebb jövő alkatrésze, ami reméljük talán el sem jön soha.