Izlandon ugyan vannak épített utak is, de a turisták, akik oda látogatnak, jellemzően nem ezekre kíváncsiak. A gleccserturizmus viszont jövedelmező vállalkozás, már ha valakinek van hozzá megfelelő járműve.
Eddig jellemzően nehéz katonai teherautókat alakítottak át erre a célra, de ezek nem voltak tökéletesek: amellett, hogy az utólag felszerelt utasszállító doboz kényelmetlen volt, mély hóban a sokkerekű rakétaszállítókkal legfeljebb gyalogtempóban lehetett közlekedni. Ezt elégelte meg a helyi Astvaldur Oskarsson, aki mintegy három éve állt neki elkészíteni valamit, ami a célnak jobban megfelel.
Alapként egy négytengelyes Volvo FMX nehéz teherautó szolgált, ennek a fülkéjét használták fel az építésnél. A jármű mintegy 15 méter hosszú és durván 3 méter széles lett, amihez nagyban hozzájárulnak a speciális, Holland Tyres márkájú, 1,95 méter magas és 90 centi széles gumiabroncsok. Ezekből is nyolc került a buszra – nyilván innen jön a Sleipnir név is, Odin isten nyolclábú, repülő lova után – amelyek közül az első négy kormányzott is. A hajtást egy 850 lóerős, hathengeres Caterpillar dízelmotorra bízták, amely természetesen mind a nyolc kereket hajtja. Emellett az abroncsok nyomása menet közben is változtatható, ami elősegíti a gyors haladást a legbizonytalanabb terepen is.
A speciális turistabusz tudja, amit az alkotója elvár tőle: a végsebessége 60 km/h körül van, de ami fontosabb, mély hóban is elmegy 25 km/h körüli sebességgel, és kényelmesebb is, mint a többi hasonló méretű túrajármű. A fogyasztása ugyan nem kevés – 45 liter gázolajat bekap száz kilométeren – és a készítője szerint úgy 160 millió koronába belekerült az elkészítése. Ám a kipróbálása nem elérhetetlen: egy kb, két órás gleccsertúra tízezer koronába, vagyis úgy 22 ezer forintba kerül rajta, ha valaki történetesen arra jár.
Az óriási kerék persze önmagában nem garancia semmire, ha jégen közlekedne az ember. Emlékezetes tanulság a témában az ötvenes években eltűnt és azóta sem látott Snow Cruiseré:
