Szokatlan, hogy egy autógyártó szakemberei ne a megvalósítás céljával tervezzenek autót, de a Lotusnál most pontosan ez történt.
Az E-R9-es Richard Hill és Louis Keer elképzelései alapján készült: az előbbi az aerodinamikai fejlesztéseket, az utóbbi a platformfejlesztést vezeti a Lotusnál. Most azonban egy olyan járművet terveztek, amely a jelen helyett a távolabbi jövő lehetőségeit igyekszik bemutatni.
Az elképzelés az volt, hogy felvázolják a jövő Le Mans-i versenyautóját. Az elképzelés szerint az autóba a jelenleginél sokkal nagyobb energiasűrűségű, gyorsan cserélhető akkumulátorokról üzemelne a versenygép, amely kerekenként szabályozható hajtást kapna. A karosszéria érdekes átmenet az együléses, és a Le Mans típusú versenyeken ma is futó, zárt kabinos versenyautók között, elöl nagy légterelőkkel, hátul pedig komplikáltnak tűnő díffúzor-rendszerrel.
A fekete-arany tanulmány egyébként a nevével állítólag a Lotus gazdag múltjának egy jelentős állomására utal: arra az MkIX versenyautóra, amellyel a márka először állt rajthoz.
Eléggé valószínűtlen, hogy 2030-ban tényleg rajthoz állna egy efféle Lotus, azt azonban jól mutatja ez a tanulmány is, hogy a brit cégnél hogyan képzelik a gyors autózás jövőjét.
