Az elektromos Isetta valósággá válik

Az európai autógyártás II. világháború utáni korszakában több mikroautó is feltűnt, mert egyszerre uralkodott nyomasztó szegénység és erős igény a mobilitásra. Ma teljesen mások a piaci viszonyok, de a svájci Micro mégis az 1950-es évekbe nyúlt vissza inspirációért, amikor első autójukat tervezték. Hiszen ez egy Isetta!

A Micro nevét bizonyára kevesen ismerik, első terméküket azonban mindenki: ők alkották meg azt az összecsukható fém rollert, amellyel minden valamire való bróker járt 1998-ban a New York-i tőzsdére. Eladtak belőle vagy harmincmilliót, mire a másolatok elárasztották a piacot, és ezzel megalapozták a tovább fejlődés vagyoni kereteit – úgyhogy manapság komoly elektromos rollergyártók saját néven, illetve a BMW, a Mercedes és a Peugeot beszállítójaként.

A cégalapító gyerekei azonban időközben szintén tervezni kezdtek, és bár elektromos háromkerekű robogó koncepció is volt a müncheni standon, az igazán izgalmas a négykerekű, villany-miniautójuk, a Microlino. 2.0 volt a neve mellé írva, mert ez már továbbfejlesztett koncepció, hátul is független felfüggesztéssel és ezáltal szélesebb nyomtávval.

Az oldalfalai fixek, helyette az eleje tárul szélesre, de olyan ügyesen, hogy nem igényel tornamutatványt a ki- és beszállás, ráadásul a testmagasság sem akadály: nekem teljesen kellemesnek tűnt, és utánam 190 centinél magasabb úr ült be, aki szintén elfért. A kétszemélyes, fix háttámlás lóca mozgatható előre-hátra, a mögötte kialakított raktér kárára. Jópofa a ponyva tolótető, bizalmat gerjeszt az anyagválasztás, vicces a két kis kosár az oldalán, amik elöl lámpák, hátul tükrök, és a katalógus szerint három különböző stílusban lehet rendelni, amivel a színválaszték mellett a kerék- és kormány kialakítás is módosul.

A választott akkumulátortól függően 5-600 kilós csöppséget 12,5 kW (17 Le) teljesítményű villanymotor hajtja, ötvenes tempóra 5 másodperc alatt gyorsul, a vége pedig 90 km/h, hiszen kifejezetten városi autó. Jelenleg 6 kWh és 10,5 kWh akkumulátorból lehet választani, ami kevésnek hangzik, de a fogyasztása olyan alacsony, hogy 95-, illetve 175 km hatótáv az ígéret ezekkel. Mindkettőt viszonylag gyorsan, 3-4 óra alatt fel lehet tölteni 80%-ig sima fali konnektorból.

Később lesz 14 kWh akkumulátor is, de ennél sokkal fontosabb, hogy idén ősszel állítólag elkezdik gyártani, megállapodtak ugyanis az olasz Cecomp céggel. Névről őket sem ismerjük, de a munkájukat igen, náluk készültek ugyanis a Bolloré elektromos autók. Nem kizárt, hogy ezen együttműködés nyomán került hátra független futómű, ahogy a Bolloréban volt, és a 2.0 változat erősebb acélvázat is kapott, alumínium karosszéria elemekkel. A fejlesztések ellenére a Micro továbbra is tartja, hogy nagyjából 12 ezer euró lesz az induló ár, bár ezt a helyi szabályozások (elektromos támogatások, Áfa viszonyok stb.) bizonyára módosítják majd.

Az ránézésre is látszik, hogy a Microlino sem oldja fel a régi mikroautós problémát: nem fér át a dugón, mint egy robogó, de nem is annyira praktikus és mindenre jó, mint egy teljes méretű autó. Mégis izgalmas kísérlet, mert a tisztességes esővédelem, a kellemes design és a használhatónak tűnő villanyhajtás tényleg sok városi közlekedési kérdésre ad vonzó választ. Még az sem kizárt, hogy ebből végül siker lesz, szemben a korábbi próbálkozásokkal.