A versenyautó a Hino 600 családon alapszik: a fülke és a gépészet is mutat némi rokonságot, bár ez is inkább épített versenygép, mint bármi más.
A teherautó hajtása kifejezetten érdekes, passzol a Hino anyavállalatának, a Toyotának az aktuális stratégiájához. Az alapja a szériamodellben is használt 8,9 literes, hathengeres soros turbódízel motor, ami itt nagyjából 800 lóerőt ad le egymagában. Ehhez ad hozzá egy villanymotor további 280 lóerőt, így 1080 lóerő maximális rendszerteljesítmény adódik.
A hatfokozatú automata váltóval és állandó összkerék-hajtással felszerelt autó nagyrészt alumínium burkolatot kapott, de még így is 8,6 tonnát nyom üresen. Az üzemanyagtartály mérete 800 literes.
A Hino korábban is szerepelt a Dakaron, de csak dízelmotoros hajtással, és eddig is voltak említésre méltó eredményeik – 2018-ban például a 6. helyet csípték el - , ám a dobogó közelébe nemigen fértek, elsősorban a Kamaz és MAZ gyári csapatok miatt. Most úgy tűnik, a hibrid hajtástól várják a versenyképesség javulását.
