A nagy autógyárak többsége nem írta alá az új kibocsátási célt

A Glasgow-i klímacsúcs egyik lényeges eleme lett volna, hogy a legfontosabb szereplők – autógyárak és országok képviselői – beleegyezzenek az eddiginél is szigorúbb klímavédelmi célkitűzésekbe.

Az autóiparra vonatkozóan azt fogalmazták meg a szervezők, hogy 2040-ig teljesen le kellene állni a közvetlen károsanyag-kibocsátással üzemelő járművek forgalmazásával szerte a világon, de a nagyobb piacokon már 2035-től törekedni kellene erre. Innen nézve 19 év persze elképesztően hosszú időnek tűnhet, ennek ellenére az aláírók közt csak öt nagy nemzetközi gyártó, és egy viszonylag ismert kínai helyi gyártó szerepel. Ezek a Ford, a General Motors, a Jaguar Land Rover, a Mercedes és a Volvo, illetve a BYD Auto.

Úgy tűnik, emellett a legfontosabb autópiacok, illetve autógyártó országok – Kína, az Egyesült Államok, Németország és Franciaország – sem szerepelnek az aláírók között, a nagy autóipari vállalatok közül pedig a BMW, a Hyundai csoport, a Renault-Nissan-Mitsubishi, a Stellantis, a Toyota és a VW csoport sem szerepel az aláírók közül, hogy csak a legnagyobb piaci szereplőket említsük, pedig a konferencia előkészítése során állítólag miden érintett vállalat kapott felkérést. Így most eléggé valószínűtlen, hogy ez a rész-célkitűzés megvalósulhat.

A klímacsúcs egyik lényeges megállapítása, hogy a jelenlegi kibocsátás mellett a Föld átlaghőmérséklete 2,4 fokkal nőhet 2030-ig, az elfogadhatónak ítélt 1,5 fok helyett, ezért szigorúbb önkorlátozásra lenne szükség. Ám úgy tűnik, számos területen épp a legfontosabb érintettek vonakodnak beleegyezni a nagyobb változtatásokba. A szén energetikai célú felhasználásának mellőzésébe például az Egyesült Államok és Kína, a világ két legnagyobb szénfelhasználója nem megy bele. És úgy néz ki, az autóiparban is hasonló jelenség zajlik.

Jelenleg az a fura helyzet, hogy bár a közlekedés nagy része még benzint vagy gázolajat égető járművekkel zajlik, már kijelenthető, hogy megkezdődött a villanyautókra való átállás. Ez azonban akkor is lassú folyamatnak ígérkezik, ha egyes nagy piacokon, amilyen Európa vagy Kína, tényleg betiltják a fosszilis energiahordozókkal működő járművek forgalmazását 2030-35 körül, hiszen utána még évtizedekig használhatják ezeket a tulajdonosaik.

Emellett vannak olyan területek is, ahol az elektromos járművek nem jelentenek használható megoldást, jellemzően a Föld elektromos infrastruktúrát nélkülöző, ritkán lakott, vagy szegényebb vidékei. Épp ezért valószínű, hogy a hagyományos autók iránti kereslet 2040 után sem szűnne meg, és több autógyártó nyilván számít erre az üzleti lehetőségre. Ez pedig önmagában is elég ok lehet, hogy ne írják alá az új célkitűzésre vonatkozó nyilatkozatot.