Egy holland kereskedő árulja a Giugiaro karosszériás szuperkupét, amelyet 1984-ben mutatott be a Lotus. Az Etna számos, akkortájt még csak ötlet szintjén létező megoldást ígért, például kipörgésgátlót és aktív zajcsökkentést, és talán épp ezért nem valósulhatott meg.
A prototípus a beígért kunsztok jelentős részét nem tudja, de a legfontosabbat igen: menni, azt lehet vele. Ráadásul egy olyan motor hajtja, a Lotus 909 jelzésű, négyliteres, 340 lóerős utcai V8-as, amelyből szintén csak néhány prototípust gyártottak le.
Ahhoz képest, hogy milyen különlegességről van szó, ráadásul nem is túl drága: 125 ezer eurót, azaz mintegy 45 millió forintért kínálják, amiért manapság szériagyártású szupersportkocsit is alig kapni. A teljes képhez persze hozzá tartozik, hogy az Etna soha nem kapott típusengedélyt, így aztán rendszámból is legfeljebb ideigleneset viselhet, viszont az egyedisége alapján várható, hogy a jövőben ennél már csak értékesebb lesz.
Az Etna egyébként ugyanúgy végezte, mint a legtöbb Lotus sportkocsi-projekt az elmúlt évtizedekben: jött egy új tulajdonos – ebben az esetben a General Motors 1986-ban – és egyszerűen törölte a félkész fejlesztési programot. Az Etnáéhoz hasonló V8-ast végül az Esprit modernizált változata kapta meg, 3,5 literes, turbós, 350 lóerős kivitelben, de csak az Etna bemutatása után 12 évvel, 1996-ban.
