450 méterrel Monaco felett, a Tête de Chien hegyen fekszik La Turbie faluja, ahová az 1897-ben megrendezett első Speed Weeken Nizzából érkeztek meg az autók az első feljegyzett hegyi felfutó versenyen. Ezt követően évről évre itt gyűltek össze a különböző márkák és a vakmerő versenyzők, hogy az autók sebességét és megbízhatóságát is bemutassák.
Ekkoriban még nem az ezredmásodpercek számítottak a futamokon, hanem célba érni is nagy eredménynek számított. 1904-től négy éven át nem rendeztek versenyt, aztán a világháború alatt sem zengtek a motorok a hegyen, csak éppen 100 évvel ezelőtt, 1922-ben tértek vissza a pilóták és az autók La Turbieba, ezzel együtt bukkant fel a Type 13-as Bugatti.
1911-ben mutatta be Ettore Bugatti a könnyű karosszéria és az erős, megbízható motor kombinációját, amit aztán a világháború után kezdtek el ismét gyártani. 1,3 literes, négyhengeres motor először négyszelepes hengerfejet kapott, aztán 1920-ban a Bugatti 1,5 literre növelte a lökettérfogatot, így már 50 lóerős lett a teljesítmény. A 490 kilós autó így akár 150 km/órás végsebességet is tud. A könnyű építés előnye, hogy a többi versenyautóval szemben ritkábban fordul elő tengelytörés vagy defekt.
Nem volt könnyű feladat az éles kanyarok és meredek emelkedőkkel teli La Turbie szakaszt megmászni akkoriban, a Monacói Hercegségtől északra fekvő, a Földközi-tengerre néző útszakaszon sok kátyú volt, továbbá homok és kövek szóródtak szét. Ezt a 6,3 kilométeres távot teljesítette Bugatti Type 13-asával Jean Mabille 6 perc és 24 másodperc alatt, így szerezte meg az első helyet.
Ennek évfordulója alkalmából mászták meg a hegyi szerpentint az egyedi ezüst fényezésű, zöld karbon karosszériás Bugatti Chiron Pur Sporttal, melynek négyturbós, 8,0 literes, W16-os motorja 1500 lóerős és 1600 Nm nyomatéka van, és nem csak a fix hátsó szárny miatt sportosabb a sima Chironnál. Rövidebb a váltója és kifejezetten a vezetési élmény felé tolták az autó hangolását, a 3D nyomtatott titán kipufogórendszer pedig 50 kg-mal teszi könnyebbé.
Visszapillantó
