Minden Lamborghini Miura különleges

Már akkor is úttörő volt a Lamborghini Miura, amikor az 1965-ös Torinói Autószalonon csak a gördülő vázát mutatták be, hiszen ekkor látszott először, mivel készül kifújni a traktoros az öreg Enzo Ferrari orrát. 1966-ban aztán a közönség azt is megláthatta, hogy Marcello Gandini milyen szép formát rajzolt a világ első szupersportautójának. A ‘70-es évek elejéig kevesebb mint 800 darabot készítettek a Miurából és ezek közül csak 21-et szántak kifejezetten amerikai piacra.

Középmotoros elrendezése egészen új lap volt az autóipar tetejének kártyajátékában, a V12-est ráadásul keresztben építették be a kétfős kabin mögé, így aztán tényleg minden súlyos elem a két tengely közé esik. Az egész autót ráadásul egy nagyon fiatal csapat tervezte, Gandini ekkoriban volt 27 éves, és a többi mérnök - Gian Paolo Dallara, Paolo Stanzani és Bob Wallace - is mind harminc körül járt ekkoriban.

Mire beköszöntött a ‘70-es évek, addigra a Miura messze jobb autó lett, mint amilyennek a közönség először megismerte. Vázának első szerkezetét megerősítették, a hátsó felfüggesztést átdolgozták, a nyomtáv szélesítése miatt pedig a kagylószerűen egy darabban nyíló gépháztető is szélesebb lett a sárvédőknél, valamint a lámpák körül is eltűntek a jellegzetes szempillák.

Hogy megfeleljen az amerikai előírásoknak, ezért a Miurát fényvisszaverőkkel szerelték fel, a szárnyas kerékanyákat pedig nyolcszögletű központi csavarra cserélték, a beltérben hárompontos biztonsági övek és más visszajelző lámpák kerültek. Az első nyolc amerikai specifikációs autónak 200 mérföld/óráig skálázott műszeregysége van (később 190-ig) és egy olajteknős kenési rendszere. A legnagyobb kihívást az EPA kibocsátási előírásainak betartása jelentette.

Alberto Pedretti, a New York-i Modena Racing Company Inc. embere volt felelős azért, hogy az autó megfeleljen az EPA mérésén. 10 napos beállítás és tesztelés után végül homologizálhatták az USA-ban, így zöld lámpát kapott az SV. Első tulajdonosa, Jack Robinson állítólag több alkalommal is húzogatta a Miura bajszát, még Bonnevilleben is járt vele, hogy megnézze, tényleg megy-e 270 km/óra felett.

Mielőtt még Amerikába szállították volna a 4884-es számú Miura SV-t, Peter Coltrin fotózta meg, hogy aztán különböző kiadványokban és az SV prospektusában is felhasználják a fényképeket. 3,9 literes, V12-ese 380 lóerős és 400 Nm nyomatéka van, gyönyörűen sorakoznak rajta a Weber karburátorok, de nem csak ezért nézett ki jól az első amerikai Miura SV, hanem a piros fényezés, az arany felnik és a kék bőrbelső kombinációja is volt olyan merész, hogy látványosan mutasson a katalógusban.