Két perccel hamarabb, vagy soha többé?

Sajnos idén tavasszal már eddig is nagyon sok baleset történt vasúti átjárókban. A mindszenti szerencsétlenségben egy kisteherautó hét utasa közül öten haltak meg, pár nappal később a sárvári vasútállomástól nem messze következett be tragédia. Ha vasúti szerelvény ütközik személykocsival, nincs enyhe kimenetel, a Borsod megyei Encs és Méra között egy opeles is csak azért úszhatta meg, mert időben kiugrott az autóból. A mozdonyvezetők most nyílt levélben kérik óvatosságra és nagyobb odafigyelésre a sofőröket.

A levélből kiderül, hogy idén májusig már 39 vasúti átjárós baleset történt, ezekben tizenheten vesztették életüket. Annyian, mint tavaly egész évben. Ez döbbenetes adat, nyilván egy ilyen tragédia is túl sok. Olyan aspektust is bemutatnak, amelybe ritkán képzeljük bele magunkat: mit érez egy mozdonyvezető, ha a síneken gyalogost, kerékpárost, autóst lát? Főleg tehetetlenséget, mert hiába gyorsfékeznek, a fékút több száz méter. Ne feledjük, itt nincs olyan tapadás, mint amire a gumik képesek az aszfalton.

Ha pedig nagyobb járművel ütköznek, előtte egyetlen dolgot tehetnek, hogy túléljék: a géptérbe szaladnak. Az ütközés borzalmas, a túlélőknek is nagyon nehéz feldolgozni, különösen abban a tudatban, hogy ugyanabban a balesetben valaki más életét vesztette. A túlélő mozdonyvezetőnek is megváltozik az élete, de mennie kell tovább, és újra fel kell ülnie a mozdonyra.

Felteszik a kérdést: megéri-e két perccel hamarabb odaérni valahova, ha közben fennáll a veszélye annak, hogy soha nem érkezünk meg? Minden közlekedőt arra kérnek, hogy egyfelől a KRESZ szabályait tartsák be, másrészt pedig a vasúti átjárókat fokozott körültekintéssel közelítsék meg. Tilos jelzés esetén soha ne hajtsanak a sínekre, de gyalog se lépjenek rá. A fénysorompó fehér villogó fénye mellett is meg kell győződni arról, hogy egyik irányból sem közelít vasúti jármű. Mert a fizikát nem lehet felülírni.

A levelet teljes egészében a MÁV-csoport oldalán lehet elolvasni.