Méregdrága és ritka Ferrari, aminek a versenypálya az otthona

1993 végén mutatták be a Ferrari nyitott karosszériás versenyautóját, melyet már a kezdetektől az olasz Dallarával együtt fejlesztettek. A karosszériát és a szénszál erősítésű műanyag monocoque vázat, valamint a felfüggesztést és a Hewland váltót is ők hozták, a Ferrari pedig a motort adta hozzá. 40 darabot gyártottak belőle, amikből 14-et a Dallara készített, majd a többit a Michelotto.

Motorja az 1990-es Ferrari 641-es Forma-1-es autóból származik, a 4,0 literesre növelt lökettérfogatú, 65 fokos hengerszögű V12-es 650 lóerőt üvölt ki magából 11 ezres fordulaton. Tony Southgate, a versenyautókban otthonosan mozgó brit mérnök szerint egyike a legmegbízhatóbb versenymotoroknak.

Igazi prototípus autó a 333 SP, de látszik is rajta. A nyitott együléses bódé lapos, hátul hatalmas légterelővel, a héja alatt pedig a motor és a nyomórudas futómű látszik. Olyan hosszútávú versenyeken vetették be, mint a Daytonában rendezett 24 órás vagy a Sebringi 12 órás futam, de indult a híres Le Mans-i 24 óráson is, de nem volt igazán nagy sikere, a legjobb eredménye a hatodik hely 1997-ben.

1999-ben gyártották a 32-es számú 333 SP-t, amit a japán importőr szállított le első tulajdonosának. Cornes nem csak Ferrarikkal foglalkozik, hanem Maseratikkal is. Az ő nevéhez fűződik szintén a ‘90-es évek végéről az utolsó 50 darab Quattroporte megrendelése is.

Ahogyan az ilyen esetben lenni szokott, a különleges Ferrari különböző országok gyűjtőinek garázsát járta meg. A versenytechnika birtoklása nem olcsó, de már a belépő sem, hiszen hasonló 333-ast korábban közel 2,4 millió dollárért vittek el.