A Tour de France karavánja valami olyasmi, mint a Super Bowlnak a reklámszünetek és a Half Time Show, promóciós matériák halmait lehet ilyenkor a nézőkre zúdítani. 1935-ben még csak 25 márka jelent meg itt, 1979-ben már 155, a kétezres évekre pedig a túljelentkezés miatt nagyjából 200 körül maximálták a járművek számát. A francia vasúttársaság is meglátta az eseményben a lehetőséget.
A nemzeti, nagy sebességű vasút az volt a franciáknak, mint a németeknek az Autobahn vagy a japánoknak a Shinkansen: az első TGV (Train à Grande Vitesse) 1981-ben indult el a Párizs és Lyon közötti vonal egy részén, a teljes vonalat két évvel később sikerült lefedni. Az SNCF, a francia vasúttársaság 1983-ban döntött úgy, hogy a nagyobb közönség számára is a promótálni kezdi a TGV-t, ehhez a Tour karavánját, partnerül pedig a Sallaumines-ben működő, karosszériaépítéssel foglalkozó Durisotti céget választották.
A cél olyan promóciós járművek megépítése volt, amik hordozzák a vonat formai jegyeit. Alapnak Renault Mastereket használtak, a narancssárga festés mellett jellegzetes részlet az autók orr-kialakítása volt, míg a reklámfurgonok hátulját nyitott platformmá, pódiummá alakították át. 1983 nyarán négy Durisotti TGV-t indítottak a karavánban, de további nívós bicikliversenyeken is haszálták őket.
A Durisotti TGV-k sikert arattak a közönség körében, a sofőrök viszont panaszkodtak a Tour lejtőin gyorsan elfáradó fékekre. 1988-ban a TGV Atlantique vonal megnyitójára a meglévő narancssárga modellek mellé két további, ezüst-kék darabot is rendelt az SNCF, de csak néhány maradt épen közülük, mára gyűjtői darabok mind.
