Egy amerikai autógyűjtő állítólag 1 985 000 dollárt (több mint 788 millió forintot) fizetett egy Nissan Skyline R34 GT-R Nismo Z-Tune-ért. Ez számít a legritkább kivitelnek, mivel mindössze 19-et gyártottak belőle. Igaz, a Nismo eredetileg 20 darabot tervezett, de ez végül nem jött össze.
Az R34 GT-R-ek iránt kifejezetten nagy a kereslet, ennek megfelelően az árukat is alaposan megkérik. Egy-egy példányért simán kifizetik egy új szupersportautó értékét, a ritkább változatok 400 ezer dollár körül mennek, ami átszámolva bő 160 millió forint. Amikor legutóbb cserélt gazdát egy Z-Tune, azért 600 ezer dollárt csengetett ki a vevő, vagyis csaknem 240 millió forintot. Igaz, annak már hét éve. A mostani vásárló nem akart lemaradni a lehetőségről, így lényegében minden pénzt hajlandó volt megadni a különlegességért, végül bőven rátriplázott az előbb említett másik autóra.
De pontosan miért jönnek izgalomba az R34-rajongók a Z-Tune láttán? A kínálat szűkösségén kívül azért, mert a modellnek rendkívül érdekes a története: a Nismo mindenképpen szerette volna meggyőzni a Nissant, hogy szükség van erre a kis szériás kivitelre. Ezért vettek egy 2002-es V-Spec II-es Skyline-t, építettek hozzá egy bitang motort, az eredeti 2,6 literes helyett 2,8-asat, több módosítást a Le Mans-i versenyautókból átemelve. 500 lóerejével és 540 newtonméterével erősebb lett például a később bemutatott, első szériás R35-nél is.
Végül a Nissan zöld utat adott, de addigra az R34 gyártása leállt, így a Nismo a használtpiac felé fordult, hogy az ott beszerzett autókat átalakíthassa. Ezek mindegyike 30 ezer kilométer alatt futott. A Nismo meg is kezdte a gyártást: egyetlen kivétellel a Z-Tune-okat ezüstre festette, az a bizonyos egy darab Midnight Purple III fényezést kapott. A géptető légbeömlői nemcsak dizájnelemként funkcionálnak, hanem tényleges szerepük van, a szélesítések sem dísznek készültek, szélesebbek lettek a kerekek is. A sportosabb futómű a Sachstól jött, a Brembo pedig kimondottan ezekhez a kocsikhoz készített fékeket. A gyártás során minden egyes autót elemeire szedtek és kézzel újra összeraktak.
Innen nézve tehát valahol azért érthető, miért nem sajnál valaki közel 800 millió forintot egy ilyen autóért. Nyilván befektetésnek sem lesz rossz, nehéz elképzelni, hogy az értéke idővel ne emelkedjen.
