Egyszerűek, gyorsak, és mintha a hatvanas években lennénk Ford és GM technikával

A hat éve létező Fields Auto Works bázisa Colombus, Ohio, a cég pedig már két pályázásra szánt modellt is kínál. A Cardinal a Ford 2.3-literes Ecoboost turbómotorját használja, míg az új Scioto egy rendes középmotoros LS-szériás V8-as szörnyeteg.

Az amerikai Fields Auto Works 2017-óta létezik, mára pedig Rob Fields cége nagyjából húsz motorsportos alkalmazottal a háta mögött kínálja két modelljét. A Cardinal az első, egyfajta Lotus-TVR-Marcos utánérzés egy acél csőváz köré építve.

Alapból a Ford 2.3-as négyhengerese van az orrában, a Mustang GT350 váltójával és hátsó tengelyével. 300 lóerő, 420 Nm nyomaték, hatsebességes manuális és hátsókerékhajtás sperrdifivel. Erre jön az üvegszálas karosszéria Kamm-fenékkel, és az egész csak 816 kilót nyom.

A Fields persze azt is mondja, hogy a Cardinal-platformba bármilyen egyéb motort is bele lehet pakolni, és ha utcán akarják használni, akár kit carként regisztálható, legalábbis az Egyesült Államokban.

Ez a zöld-sárga  a fejlesztési prototípus , a piros a második legyártott példány, a Fields Auto Works pedig húsz megrendelésnél jár úgy, hogy március végéig még négyet szeretne legyártani.

A Cardinal egyik nagy előnye, hogy minden fő komponense gyári hangolású Ford, tehát a szervízeléssel sem Amerikában, sem a Mustang egyéb piacain nem lehet gond. Akcióban elég meggyőző még prototípusként is, és tényleg olyan, mintha valami brit mérnökcsapat költözött volna Ohióba.

Motor nélkül 50 ezer dollárról indul fapadosan, ami épp bő 18 millió forint.

A Fields második terméke, az egyelőre csak digitális formában bemutatott Scioto egész más dimenzió. Olyan, mintha egy Ford GT40 Mk VI lenne a hosszított farával, azzal a jelentős különbséggel, hogy a General Motors 505 lóerős V8-as motorja hajtja.

$115,000-ről indul, ami az opciók nélkül is komoly befektetés. Cserébe az LS motort fel lehet húzni 800 lóerősre is, a középmotoros Scioto pedig optimális esetben még mindig csak 861 kiló. Pályán durva lehet, és még mindig elérhetőbbnek tűnik, mint mondjuk egy Broadley Automotive T70 Mk3B, a Lola T70 modern megfelelője.

Egy kérdés maradt csupán: