A McLaren 750S nem igényli az elektromos rásegítést
Kívülről nem sok változott, belül viszont annál több, miközben ez az utolsó pusztán benzinmotoros McLaren is. Egyben az eddigi legkönnyebb a normál utcai kategóriában, hiszen a coupé 1277 kiló, míg az összecsukható üvegtetős Spider is csak 1326 kg. Már a folyadékok nélkül.
Rendben, 90 százalék benzinnel a keménytetős 750S már 1389 kiló, a Spider pedig 1438, viszont a négyliteres biturbó teljesítménye is felkúszott 740 lóerőre.
Az M840T kódjelű 3994 köbcentis V8 7500-as fordulaton adja le a teljesítménymaximumát, a 800 Nm-es csúcsnyomaték viszont már 5500-nál jelentkezik.
Az eddig is elképesztően gyors 720S-hez képest 30 kilós súlycsökkentés az extra lóerőkkel azt jelenti, hogy a coupé 2.7 másodperc alatt ugrik százra, a kétszázat pedig 7.2 alatt éri el.
Akkor most gondoljunk ebbe bele. 1-2-3-4-5-6-7, és már kétszáz kilométer per órával haladsz úgy, hogy a vége 332 km/h.
Növelték a turbónyomást, más a hengerfej szigetelése, és újak a nagyobb teljesítményű dupla üzemanyagpumpák is.
A másik trükk, hogy a duplakuplungos hétsebességes váltó hetedik fokozata 15 százalékkal rövidebb, miközben a váltások tempóján is húztak tíz százalékot.
Annak érdekében, hogy a legtehetségesebbek se robbantsák fel se a motort, se a váltót, a McLaren bevezette a visszaváltási limitet, ami a pályán sem engedi, hogy túlpörgessék a V8-at.
Ettől függetlenül továbbra is a tiltásnál lehet tartani, mielőtt feljebb váltana. Nem igazán releváns, de a negyed mérföldet 10.1 másodperc alatt futja.
A sportkipufogó innentől az alapfelszereltség része, a McLaren pedig legalább fél éve leállította a 720S eladásait, hogy már mindenki az új 750S-t kapja a pénzéért.
Belülről ennyit látni a Ricardo sokszor bizonyított motorjából. Alap a karbon fék, javult a leszorítóerő, és az elől puhább, hátul keményebb rugókkal, valamint a gyorsabb kormányzással még fürgébb lett a 750S orra.
A borítás alatt pedig valami ilyesmi a még mérgesebb 4.0 V8. Alapból jár hozzá a Pirelli P-Zero Corsa abroncsszett is, vagy a Trofeo R, ha pályázik valaki.
A beltérben a megszokott McLaren hangulat, immár a Senna üléseire hajazó szénszálas csodákkal. A tető alatt elfér a sisak is.
A wokingi gyár továbbra is abban hisz, hogy a kormánykerékre kár zavaró gombokat helyezni. A kormányzás emellett továbbra is hidraulikus a 750S-ben.
Akár tetővel, akár lehajtható üvegpanelekkel, a 750S az utolsó nem hibrid széria McLaren, ami a harmadik generációs aktív hidraulikus futóművel és 740 lóerővel továbbra is gyorsabb lehet, mint a V6 hibrid Artura.
Persze nem mindenki használja ki a 750S képességeit, a napsütéses túrázáshoz pedig bőven elég a GT ülés is. Hosszútávon picivel kényelmesebb.
Fehérben talán még jobban látszanak a McLaren aktív aerodinamikai elemeit, melyek közül a hátsó szárny felülete is nőtt. Jól jön a fékezéskor is, hiszen a 750S százas tempóról 30 méter alatt áll meg.
Így, ebben a pirosban egyszerűen tökéletes. A hipersportautós gyűjtői McLarenek és a belépőnek számító modern hibrid termékcsalád mellett a Super Series, tehát a 720S után most a 750S van, hogy a radar alatt marad, ám kevés gyorsabb kétüléses létezik ezeknél a PCC III-at alkalmazó szénszálas brit szupersportautóknál.