Régóta rajongok a hidrós Citroënekért, és egyszer mindenképpen szeretnék venni egyet. Nem egy polcdíszre vágyok, hanem egy napi használósra, amit szabadidőmben dédelgethetek. Mégsem leszek soha akkora rajongó, mint Hein Gysen, aki az 1979-es Citroën CX-ébe 1,35 millió kilométert tett az évek alatt.
Hein egyébként Dániában nőtt fel és fiatal kora óta rajongott a hidropneumatikus futóművel szerelt Citroënekért, ám akkor még nem engedhette meg magának. Az első autója márkán belülről egy 2CV volt - ugye a Kacsa -, abból is egy AZAM kivitel. Ezzel kezdte autós pályafutását Hein, majd az évek alatt - egy-két Citroënt közbeszúrva - eljutott oda, hogy megvásárolja álomautóját 1982-ben.
Ekkor jutott hozzá a 100 ezer kilométert futott, 1979-es Citroën CX-hez, melyben 2,4 literes, sornégyes benzinmotor dolgozott 126 lóerővel. Azt nem tudni, hogy ebből mennyi tűnt el a háromsebességes C-Matic váltóban, de az autó végsebessége így is 192 km/h volt, ami akkoriban elég jónak számított. Az autó nagyon finoman fut, hiszen a legendás Citroën féle hidropneumatikus futómű dolgozott alatta, illetve az akkor még éppen csak az SM-ben használt DIRAVI rendszer.
Hein eleinte még nem ment nagy távolságokat az autóval, viszont 1993-ban munkát kapott Kaliforniában. A kiköltözés után a körülmények megkövetelték a napi 200 kilométeres ingázást, ezért heti szinten simán összejött nettó 1000 kilométer.
Az autót egyébként nem volt egyszerű Dániából Amerikába szállítani, hiszen más szabályok vonatkoztak rá. Több ponton is át kellett alakítani a külső elemeket, hogy az autó megfeleljen a helyi szabályozásoknak, illetve fel kell szerelni katalizátorral és lambda-szondával. Emellett pedig egy elég komoly felújítást is levezényeltek, hiszen a CX-et sosem árulták Amerikában, így fel kellett készülni a szegényes szervizhálózatra. Hein többnyire saját maga szerelte az autóját, ebbe pedig nem csak az olajcserék tartoztak bele.
Bár nagyon tartós konstrukciónak bizonyult a CX, azért kellett vele dolgozni az évek alatt. Hein elmesélte, hogy a '79-es CX-et háromszor fényezték újra, kétszer cserélték a vinyl tetőt és a tetőkárpitot, kétszer kellett újrahúzni az első üléseket és egyszer még az ajtókárpitokat is felújíttatták. A háromsebességes C-Matic váltót is rendbe kellett szedni egyszer az évek alatt, de hosszútávon tartósnak bizonyult.
Ezen felül viszont több fejlesztést is eszközölt az öreg Citroënen, például kicserélték egy újabb modellére a rádiókonzolt és az első futóművet is. Utóbbi azért volt lényeges lépés, mert a későbbi CX-ek első futóműve szélesebb volt, ami javított az autó futásán. Ehhez cserélni kellett lengőkarokat, összekötőket és a rugóstagokat is. Ha már felfüggesztés, akkor Hein elmondta, hogy szerinte a DS futóműve finomabb volt annak ellenére, hogy egy öregebb konstrukció. Hogy ahhoz hasonló futást érjen el a CX-szel, ezért több dolgot is átalakított a lengéscsillapításban.
Hein több ponton is személyre szabta autóját, viszont sosem ment el az extrém átalakítások irányába. Azt mindig szem előtt tartotta, hogy az autó a napi közlekedési eszköze, amit nem tud nélkülözni, így mindig a megfelelő műszaki állapot volt az első. Mivel Hein ennyire gondos gazdája volt a Citroën CX-nek - például 5000 kilométerenként cserélt olajat -, ezért az autó is nagyon hálás volt és különösebb probléma nélkül futotta meg az 1 350 000 kilométert.
Közben az autó felett eljárt az idő, de Hein nem szállt ki belőle. A mai napig a CX-szel jár dolgozni, és csak gyűlik bele a kilométer. Közben egy összetartó citroënes közösség alakult ki Kaliforniában, aminek Hein oszlopos tagja. Ma már egyre több feltartott hüvelykujjal találkozik a forgalomban, az embereknek bejön a különös Citroën, amely már 45 éve szüntelenül rója az utakat.
Forrás: Citroënvie
