A stuttgartiak klasszikusának ötödik generációja eladási rekordot döntött. A 2004 áprilisában bemutatott 997-es sorozatból elkészült a 100 ezredik példány, azaz évente több mint 30 ezer fogyott belőle, több, mint bármelyik elődjéből. A Porschénál lassan már attól tartanak, az óriási kereslet a márka exkluzivitásának rovására megy.
A 911-es népszerűsége persze inkább jó a cégnek, mint rossz: nagy részben ennek a típusnak köszönhető, hogy a Porsche ma nagyságrendileg akkora nyereséggel működik, mint az egész VW csoport. A kereslet nagyrészt a kínálat sokféleségéből fakad: a 997-esből jelenleg 16 -féle változatot kínálnak, az alapkivitelű Carrerától a sportos GT3-ason keresztül a fölényes teljesítményű Turbóig. Nemigen akad olyan típus a hasonló árfekvésű modellek közt, amelyből ilyen sokféle létezne, igaz, a konkurens sportkocsimárkák legtöbbje összes modelljéből sem ad el egy évben annyit, mint a Porsche a 911-esből. Ráadásul a típust igen szerencsésen pozicionálta a Porsche: a gyengébb és olcsóbb változatok még a nagy luxusautógyártók csúcsmodelljeivel kelhetnek versenyre, a komolyabb 911-esek azonban már a Ferrari, a Lamborghini és az Aston Martin vadászterületét ostromolják.
A 911-es elméletben nem valami szerencsés konstrukció. Elavult, farmotoros elrendezése miatt nehéz feladat könnyen vezethetővé tenni, a csomagtartója kicsi, és a hátsó üléssora sem elég tágas. A Porschének azonban sikerült megőriznie a folytonosság látszatát az 1964-es ősbemutató óta, és az utóbbi két generáció újításaival azt is elérték, hogy az örök klasszikus éppen olyan stabil, biztonságos és tiszta üzemű, mint bármelyik, korszerűbbnek tűnő, orrmotoros vagy középmotoros vetélytársa.
