Az ötlet, hogy modern kétüléses készüljön az 1927-es ÖV4 formáinak felhasználásával, az apró svéd tuningcégnél született meg, de a kivitelezésben a Volvo is segített.
Galéria - kattintson a képre
Az eredetire kísértetiesen emlékeztető hűtőmaszk, a gyászos zongorafekete szín, az síküveg szélvédő formája, a motorháztető jellegzetes íve és a két ódivatú, külön házba szerelt fényszóró hozza is az ős-Volvo hangulatát, de a kerekeknél már kilóg a lóláb. A felnik formája ugyan még emlékeztet az ÖV4-es fakerekeire, de egyetlen darab alumíniumból készült, a Volvo jelvényes mintázatú gumiabroncsok viszont már egyértelműen XXI. századi darabok, ahogy a mögöttük megbúvó hatalmas átmérőjű tárcsafékek is.
Galéria - kattintson a képre
A futómű kialakításánál a hot-rod hagyományhoz igazodtak a Caresto tervezői, azaz mindkét tengely mereven kapcsolódik a karosszériához, a lemezek alatt viszont korszerű műszaki megoldásokat találunk. Az autó mozgatását például egy öthengeres, 2,5 literes, 20 szelepes Volvo turbómotorra bízták, amely alkohollal üzemel, és 265 lóerőt szabadíthat a lendkerékre. A váz sem emlékeztet a 81 évvel ezelőtti alvázkeretre: a svéd hot-rod egy karbonszálas, önhordó elem köré épül.
A nagyrészt kézi munkával előállított Caresto Jakobot először a göteborgi Volvo Múzeumban állítják ki, de később Amerikába viszik, ahol a svéd márka népszerűsítése lesz a feladata.
