Utólag könnyű mondani, hogy Wiedeking kihívta maga ellen a sorsot, de annyira nyerésre állt, annyira nyeregben érezhette magát, hogy ezen nincs mit csodálkozni. A kritikák, amikkel a VW vezetését − köztünk Ferdinand Piëchet − illette, nem voltak túl kedvesek. A Rolls-Royce sikertelen felvásárlása, a Bugatti megalomán felélesztése, a Phaeton oltári buktája csupa olyan dolog volt, amit Wiedeking nem, vagy másképp csinált volna, és ennek hangot is adott. Ezzel nem lopta be magát Piëch szívébe.
De a VW-alkalmazottak, a szakszervezetek és Alsó-Szászország kormányzata sem vált nagy Wiedeking-rajongóvá. Tudni lehet róla, hogy nem barátja a szociális juttatásoknak, magas munkabéreknek és felesleges kapacitásoknak. Sőt, a leépítéstől és a gyártás külföldre helyezésétől sem riad vissza − a nyereségesség érdekében.
A VW azonban egészen más világ. Nagyon erős a szakszervezete, ráadásul a tartomány 20%-os részvénycsomagjával, melyhez vétójog is kapcsolódik (ezt biztosítja a sokat vitatott VW-törvény), közvetve a választók is beleszólnak a cég ügyeibe. Alsó-Szászország választóinak jelentős része pedig vagy maga is a VW-nél dolgozik, vagy áttételesen, például beszállítókon keresztül érdekelt abban, hogy jól menjen a konszernnek, de ne legyen túl magas a haszonkulcs, ne rabolják el a nyereséget a turbókapitalisták.
Wiedeking szinte már a célegyenesben volt: csupán arra lett volna szüksége, hogy megszerezze a részvények 75%-át, és módosítsák vagy hatályon kívül helyezzék a VW-törvényt. Mindkettőre jó esélye volt, hiszen az elsőhöz csak pénz kell, a másodikat pedig az EU előírta. Ha pedig megvan az irányító többség, akkor ráteheti a kezét a VW készpénztartalékaira − körülbelül 11 milliárd euróra −, amiből könnyedén visszafizetheti a felvásárláshoz szükséges hitelek túlnyomó többségét. Azaz nagyrészt a VW saját pénzén vette volna meg a VW-t. Zseniális. De ekkor kezdett láthatóvá válni Piëch hatalmi gépezetének működése.
Piëch elképesztő politikusi képességeit mutatja, hogy sikerült maga mellé állítania Christian Wulffot, Alsó-Szászország miniszterelnökét, akivel korábban, VW-vezérként számos komoly összetűzése volt. Wulff pedig bedobta magát: Angela Merkel német kancellárasszonynál kilobbizta: úgy módosítsák a VW-törvényt, hogy megmaradjon a tartomány kisebbségi részesedéséhez kapcsolódó vétójoga.
Wiedeking másik, egyre súlyosabbá váló problémája a pénzkérdés lett. Noha a Porsche Holding részesedése a VW konszernben már 50% felett járt, nagyon el is volt adósodva. A VW pénzéhez nem fért hozzá, a további részvényvásárlási opciói pedig lassan kifutottak volna. Ha nem váltja be őket, akkor esni kezd a VW-részvény árfolyama, ami viszont a Porsche mérlegében veszteségként jelent volna meg. Ez pedig rontotta volna a Porsche hitelminősítését, ami a visszaeső eladások miatt egyébként sem volt túl fényes. Friss, külső tőke kellett, de gyorsan.
Nem kell hozzá túl sok képzelőerő − pénzügyi igazgatójával, Holger Härterrel persze az arabokhoz fordultak segítségért. A katari sejk befektetéseit irányító holding jelentkezett is: ők készek lennének részesedésért cserébe pénzt adni a Porschénak. A jól induló tárgyalások azonban elakadtak, amikor az arabok rájöttek, micsoda ellentétek feszülnek a tulajdonosok, a Porsche és a Piëch családok között. Várakozó álláspontra helyezkedtek, mondván, megvan a pénz, készek is vagyunk befektetni, de előbb rendezzétek a viszonyaitokat, és utána is inkább csak a VW-be szállnánk be. Az idő pedig Piëchnek dolgozott.
Lassan kirajzolódott a probléma Ferdinand Piëch-féle megoldása. A VW két lépésben megveszi a Porsche Holdingtól a Porsche AG-t, azaz a stuttgarti sportkocsigyártó céget. Ebből a pénzből a Holding rendezni tudja tartozásait. Cserébe tulajdonosai, azaz a Porsche és a Piëch család megkapja a VW részvények kicsit több mint 50%-át, Alsó-Szászországé marad 20%, és persze a műveletbe bevonják az arabok pénzét is, akik szintén 15-20% körüli részesedést szereznek majd az új autóipari óriásban, amelynek célja, hogy két éven belül utolérje és leelőzze a Toyotát a világ legnagyobb autógyártójaként.
A megbukott terveket kiagyaló, de véghezvinni képtelen két Porsche-igazgatónak, Wendelin Wiedekingnek és Holger Härternek mennie kell, előbbi utódja a korábbi termelési igazgató Michael Macht lesz. A Porschét tízedik márkaként integrálják a VW konszernbe, bár Martin Winkerkornnak, a VW igazgatótanácsa elnökének ígérete szerint a stuttgarti vezetés önállóságát ez az integráció nem veszélyezteti. Meglátjuk.
Piëch ezzel elérte életcélját, megszerezte családja számára a VW részvényeinek többségét, úgy, hogy sikerült a Porschét is a vállalatba integrálnia. Wiedeking bámulatos, 17 éves karrierjét egy csúnya vereséggel fejezi be, de legalább 50 millió eurós végkielégítéssel vigasztalódhat. Bár ez sokkal kevesebb, mint amennyit kaphatott volna 2012-ig érvényes szerződése értelmében, és még ennek a felét is jótékony célokra fordítja: a Porsche gyártási helyszíneken élők szociális támogatására.
Igazán visszás helyzetbe azonban Wolfgang Porsche került: a vagyona ugyan jelentősen megnőtt ettől az akciótól, de végeredményben vereséget szenvedett „nem a nevet viselő” unokatestvérétől. Szeptember 19-én, apja, Ferry Porsche születésének 100. évfordulóján pedig beszédet kell tartania a Porsche-alkalmazottak előtt. Nem lesz könnyű dolga, főleg annak tükrében, hogy milyen erős érzelmeket váltott ki a gyár alkalmazottaiból Wiedeking búcsúztatása. A stuttgarti gyárudvaron nemcsak az égből hullottak a cseppek, hanem sokak szeméből is. A VW és a Porsche történetében pedig egy teljesen új fejezet kezdődik, ami körül még sok a kérdőjel, de egy biztos: így vagy úgy, az irányításért bizonyos Ferdinand Piëch felel majd.
