A katonák kedvenc módszere úgy kerül a Totalcarra, hogy speciális tanfolyamot hirdettek, „Krav-Maga az autóban, azaz autós önvédelem” címmel.
A budai hegyekben levő objektumban találtam a különös embercsoportra: a folyadékban levő molekulák Brown-mozgását utánozván, folyamatosan kavarogva egymásnak ütköztek. Óvatosan közelítettem feléjük, mert nem lehet tudni, mire képes, aki vállal durván lökdösi a társait, de szerencsére megpillantottam közöttük a narancssárga pulóveres Angélát, és nyomban felbátorodtam. Hát csak nem támad rám a sokaság, ha egyszer önvédelmet tanul. Méghozzá a legegyszerűbbet, leggyorsabbat és leghatékonyabbat: a Krav-Magát. Kit? Engem? Kérdezhetné Krav, ha ember lenne, ám a héber kifejezés egyszerűen annyit jelent, hogy közelharc.
Mint a szeminárium után Tóbiás B. Mátyás Krav-Maga instruktortól egy forró libaleves mellett megtudtam, természetesen a Krav-Magának is magyar gyökerei vannak. A Budapesten született és Izraelben edződött Lichtenfeld Imre dolgozta ki és konstruálta rendszerré, aki közelharcot oktatott az izraeli speciális szolgálatoknál és a hadseregben. A katonák kedvenc módszere úgy kerül a Totalcarra, hogy speciális tanfolyamot hirdettek „Krav-Maga az autóban, azaz autós önvédelem” címmel. Amikor ezt megláttuk a neten, tudtuk, hogy ott a helyünk. Nekem már az óvodában is békejel volt a kisalakú frottírtörölközőmbe hímezve, így az ejtőernyővel ugráló és mindenféle extrém sportokban járatos amazon, Angéla vállalta, hogy pofozkodni fog. Helyes döntés, hiszen sokkal jobban mutat a képeken, én pedig megúsztam, hogy átlag ötpercenként tökön rúgjanak.
De térjünk vissza a helyszínre, az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola telephelyére, ahol a szinte kizárólag fiatalokból álló társaság a lökdösődős bemelegítés után elméleti alapozást kapott. Megtudták, amit eddig is sejtettek: a nagyváros a bűn melegágya, az autó meg kívánatos vagyontárgy. E két körülmény szerencsétlen együttállása esetén komoly atrocitások érhetik az embert, úgy is, mint autótulajdonost. Előfordulhat, hogy egy vagy több, szociális gátakkal nem rendelkező egyén fizikai erőszakot kilátásba helyezve felszólít bennünket a kocsikulcs átadására. És ez még a jobbik eset, mert szó nélkül is ütlegelhetnek, késsel csiklandozva fenyegetőzhetnek, ha éppen olyan kedvük van.
Mit tegyen ilyen helyzetben a megtámadott? A Krav-Maga tényleg jó kis rendszer, mert az első szabálya így hangzik: Fuss! Vagyis, ha lehetséges, ne vállald fel a test-test elleni harcot olyan személyekkel, akik nálad valószínűleg rutinosabbak és gátlástalanabbak, esetleg túlerőben is vannak. A második szabály gyakorlatilag az első szabály módosítása: üss és fuss! Ha nem tudsz elmenekülni, cselekedj villámgyorsan, határozottan, és míg az ellenfeled mozgásképtelen, tűnj el! Esetünkben erre a célra még az autód is rendelkezésre áll.
Mire ez a nagy futás? Természetesen a kockázatok minimalizálására. Aki részese volt már kisebb-nagyobb csetepatéknak, megtapasztalhatta, hogy a való világban a verekedések nem gondosan megtervezett koreográfia alapján zajlanak, mint a filmeken, hanem gyorsan, kíméletlenül és durván. Valaki csúnyán rád néz közelről, te csúnyán visszanézel, és egy hordágyon térsz magadhoz. Az orrcsontod darabokban, a felrepedt szemöldöködből a szemedbe folyik a saját véred, ráadásul, amikor gyomorszájon vágtak, lehánytad a frissen vásárolt, drága cipődet. És ez még egy kellemesen átlagos szcenárió volt. Ha tehát nem vagyunk egy Steven Segallal keresztezett Chuck Norris, inkább ne erőltessük a dolgot, sőt, ha az vagyunk, akkor se.
Ha nem tudunk menekülni, és nyilvánvaló, hogy balhé lesz, jönnek a Krav-Maga fogásai, amiket a tanfolyam résztvevő is gyakorolni kezdtek a széljárta hangárban. A civilek számára kidolgozott önvédelmi verzióban egy jól kivitelezett akció mindössze két-három mozdulatból áll, és utána jöhet a futás. Az első a támadás kivédése, a második, harmadik az ellentámadás, az ellenfél harcképtelenné tétele. Egy mozdulatsor nem tart tovább néhány másodpercnél, és a cél az, hogy ez alatt a rövid idő alatt igen kellemetlen fájdalmakat okozzunk annak a nagydarab marhának, vagy annak a sunyi kis késesnek, aki meggondolatlanul nekünkesett. Ökölharcról szó sincs, mert az nekünk is nagyon fájna: inkább könyökkel, tenyérrel megyünk az állra, térddel a lágyékra, és kézzel-lábbal a nemi szervekre, hogy tényleg nagyon rossz legyen a rohadéknak. Bármennyire is nagy kísértést érzünk, távozáskor ne hajtsunk át autónkkal a földön fetrengő rablón, mert sok évig börtönben ülhetünk utána, extrém esetben vele egy cellában. Ott meg már a Krav-Maga sem segít.
Kik iratkoznak be egy ilyen tanfolyamra? Az instruktor szerint kétféle típus a jellemző: akit már megtámadtak, és nem szeretné ezt az élményt átélni még egyszer, illetve aki tisztában van a kockázattal, és szeretne felkészülni a veszély felismerésére és elhárítására. A felismerés nagyon fontos elem, hiszen ezzel megelőzhetjük, hogy olyan helyzetbe keveredjünk, amelyben ki vagyunk szolgáltatva másoknak. A Krav-Magában járatos nagyvárosi dzsungellakó szinte folyamatosan monitorozza a környezetét. Ha ennek ellenére mégis krízishelyzetbe kerül, magabiztosabb, tudja, mit kell tennie. Így jóval kisebb az esélye, hogy áldozattá válik. A jártasságot sem lehet eléggé hangsúlyozni: csak akkor van esélyünk a kézitusában, ha a mozdulatsorokat villámgyorsan, kellő erővel és határozottsággal hajtjuk végre, ezeket tehát addig kell gyakorolni, amíg automatikussá nem válnak – Mátyás szerint egyébként meglepően rövid idő alatt. Aki félig-meddig elsajátított tudás birtokában száll harcba, könnyen a földre kerülhet, és miután az ellenállással jól földühítette a támadóját, alapos verést kaphat, jobb tehát, ha az első szabályra, a futásra koncentrál.
Az autós tréning résztvevőin látszik, hogy többségük nem ma kezdte a Krav-Magázást, ráadásul igen lelkesen csépelik egymást. Szerkesztőségi amazonunk, Angéla elsőrangú kiképzést kap. A személyi edzőjével először csak a betonon gyakorolnak, de fokról fokra közelebb kerülnek az autómhoz. Majd, amikor a tréning tematikájában „az autó, mint fegyver” témakörhöz érünk, az ajtókkal taszigálják egymást, a biztonsági övet rángatják, később egyik a másik fejét veri a műszerfalba, majd cserélnek. Mégiscsak kellett volna cascót kötni.
A nap csúcspontjaként a résztvevők mozgó járműben is gyakorolják a verekedést. A szituáció az, hogy az autót a tulajjal együtt rabolja el a meggondolatlan támadó, akit meglepetésszerű, erős fékezéssel kell kibillenteni nyerő pozíciójából, aztán adni neki rendesen. Körbe-körbe vonulgatnak a Krav-Magások az udvaron, időnként retteneteset fékeznek, majd verik egymást – szép befejezés egy önvédelmi tréningnek.
A szeminárium végére én is nagyon felbátorodok, pedig egyet se ütöttem. Ha épp a Suzukimra fájna egy gonosz rabló foga, nagyon ellátnám az illető baját, bár költségkímélési megfontolásokból a szomszédos autóba verném a fejét. Mire hazaérek, persze lehiggadok. Felveszem kinyúlt, békejeles pólómat, és figyelembe véve egy átlagos magyar autós erőnlétét, harcművészeti jártasságát, villámgyorsan kidolgozom a Krav-Maga egyszerűsített változatát, a Koncz-Magát, amelynek egyetlen szabálya van: Fuss! Ha komoly baj van, mentsd az életed! Abból csak egy van, autókkal ellenben Dunát lehet rekeszteni.
A bunyót meg hagyjuk a jól kiképzett profikra, akik ebből élnek-halnak.
Tóbiás B. Mátyás végigpróbált többféle küzdősportot, mielőtt megismerkedett a Krav-Magával, amelyet ma már hivatásszerűen oktat, itthon és külföldön, civileknek és hivatásosaknak egyaránt. Mátyást kérték fel a Stohl András nevével fémjelzett díjnyertes krimisorozat, a Tűzvonalban harci jelenetei koreográfiájának kidolgozására, és a szereplők „kiképzésére”. A civil Krav-Maga tréningek legfontosabb szerepét ő is abban látja, hogy a résztvevők megtanulnak jobban vigyázni magukra, felismerni és elkerülni a kockázatot rejtő helyzeteket. Közelharcba belemenni csak alapos képzettség birtokában szabad, hangsúlyozza, vagy maximum akkor, ha nagyon erőszakosan lépnek fel velünk szemben, és látunk egy tiszta menekülési útvonalat. A civileknek kifejlesztett Krav-Maga mozdulatsorait életszerű szituációk alapján dolgozták ki a valóban előforduló tipikus támadásfajták elhárítására. A képzés egyik fő eleme a résztvevők felkészítése arra, hogy rendkívül stresszes szituációkban is megfelelő döntést hozzanak, és pontosan tudjanak cselekedni.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
