A biztosítók örülnek ennek, hiszen sok pénzt megspórolhatnának, mert az ilyen alkatrészek akár 70 százalékkal olcsóbbak a gyáriaknál. Például, egy tízéves típushoz 70 ezer forint egy gyári fényszóró. Ha ugyanezt az eredeti beszállító árulja, mondjuk a Hella/Bosch/Valeo, már csak harmincezer – ezt hívják Original Spare Partnak az Unió besorolása szerint. Ám van egy kategória lejjebb, mondjuk a tajvaniak, a Depo/TYC termékei közül. Ők nem szállítanak a gyárnak, viszont a lámpáik passzolnak az eredeti helyére. Ha nem is olyan jók, de megvannak tizenötezerből (ezeket Matching Quality Spare Part, MQSP-ként sorolja be az EU csoportmentességi szabályozása). Azaz, a régebbi típusok alkatrészköltsége akár olcsóbban megúszható, mindenféle avultatás nélkül is, miközben az ügyfél korrektebbnek érzi az eljárást.
Csakhogy a kárfelvételben használt programok adatbázisában nem szerepeltek ezek az alkatrészek, idén májusig. Hogy ez miért fontos? Azért, mert a biztosítók és a karosszériajavítók ezeket a szoftvereket használják a kárkalkulációra – kettő ilyen található a piacon, az egyik az Audatexé, a másik az Eurotaxé.
Az előbbi cég AudaPad nevű programjának használatával a DEKRA-Expert Kft.-nél ismerkedtem. Az adatbázis mérete döbbenetes lehet, sok típusnál alvázszám alapján kiköpi az autó specifikációját. A szükséges javításokat robbantott ábrákon lehet egyszerűen kijelölni, és a program van annyira okos, hogy ha két alkatrész cseréjéhez el kell végezni ugyanazt a munkafázist, akkor csak egyszer veszi figyelembe. A rezsióradíj, a fényezési eljárás és még néhány paraméter megadása után pedig a képernyő alján megjelenik egy szám, hogy mennyi lesz az alkatrészköltség, mellette pedig a komplett javítás díja. Az Audatex az utángyártott alkatrészek cikkszámait tartalmazó modult egy fizetős kiegészítő modulként kínálja.
Az Eurotax Repair Estimation nevű szoftvere ugyanezt már alapból tudja: egy adott alkatrészre rábökve több cikkszámot dob fel – nem csak a gyáriakat, hanem az utángyártottakat is. Bár, Borbély Gergely, az Eurotax termékfelelőse pont egy olyan példát mutatott a programjukban, amely azt igazolta, hogy a gyári alkatrésznél létezik lényegesen drágább utángyártott. Egy típus első féktárcsája gyáriként 13 880 forintba került – a helyettesítő terméket 6700-tól 21 135 forintig lehetett megkapni. Vagyis, nem árt odafigyelni.
Elsőként a Lángautó harapott rá a témára, mivel az egyik lengyel partnerük hatalmas forgalomnövekedést ért el így otthon. Óriási munkát kellett elvégezniük ahhoz, hogy az utángyártott alkatrészek cikkszámai és árai bekerüljenek az adatbázisba, de megérte nekik, ugyanis a gyári alkatrészek piacáról a lengyelek 10 százalékot hasítottak így ki.
Itthon évente 60–70 milliárd forintnyi a kötelező biztosításos kárrendezés, ha ennek csak a fele alkatrészköltség, akkor is látszik, mekkorát lehet ezen elvileg keresni, ha bejön a lengyel modell. Érdekes módon a két legnagyobb hazai alkatrész-kereskedő cég, a Bárdi Autó és az Unix nem szállt be, azaz nem adta oda az alkatrész-adatbázisát a programok készítőinek. Egyes vélemények szerint akkora köztük az árverseny, hogy egyelőre az árlisták kiadásával nem akarják megkönnyíteni az ellenfél dolgát, mert az összes áruk könnyen elérhetővé válna a kalkulációs szoftvereken keresztül. A távlati tervek szerint feltűnnek az Eurotax-féle kárkalkulációban a főleg karosszériaelemekkel foglalkozó cég, az Iharos és Goller cikkszámai is, az Audatexben pedig már benne vannak. Több forgalmazóról egyelőre nincs hír.
Ahogy a kétféle besorolás is jelzi, az utángyártott alkatrészek minősége sem azonos, ezért Lengyelországban a kárkalkulációs programok a gyakorlatban úgy működnek, hogy a 0–3 éves autókhoz egyáltalán nem is ajánlják fel ezeket, 3 és 6–8 év között az OSP-ként rövidített eredeti pótalkatrészeket, és a 6–8 évnél öregebb autókhoz választható csak a gyengébb, azonos minőségű pótalkatrész (MQSP). Itthon nincs ilyen gyakorlat, bár az alkatrész-kereskedők szeretnék erre rábeszélni a biztosítókat.
De vajon fog-e az egész rendszer működni? Valószínű, mivel ott van mögötte az anyagi érdek. A biztosítóknál a legnyilvánvalóbb: csökkenthetők a kárkifizetések, és milliárdokról van szó. Az alkatrész-kereskedők forgalomnövekedést várnak, érthető okból – a gyári alkatrészek eladásainak rovására.
Az ügyfél pedig elégedett, mert a kárkalkulációban nem azt látja, hogy áthúztak egy nagy számot, és odaírtak egy kisebbet értéknövekedés-elszámolás címén. Vagyis az egésznek jobb az optikája. Pláne akkor, ha ezzel megúszható a gazdasági totálkár is.
De hol itt a független javítók érdekeltsége? A javító kedvezményt kap a listaárból az alkatrész-kereskedőnél, amelynek mértéke akár 30–50 százalék is lehet. A kalkulációs programokban viszont a listaárak szerepelnek, azaz a javító érdekelt abban, hogy az utángyártottat válassza (többnyire a javítók végzik a kárkalkulációt, a biztosító csupán ellenőrzi ezeket). A kedvezmény összege pedig a javító zsebében marad, azaz keres az alkatrészen.
Ahogy egy ilyen független szerviz vezetője elmondta, ő kifejezetten örül az új lehetőségnek és használja is, egyszerűen azért, mert a régebbi autóval rendelkezőket jobban ki tudja szolgálni. Mint mondja, nem szokott utángyártottból egy bizonyos szint alá menni, példaként az autólámpákat említi. „Alámehetnék, de utána tarthatom a hátamat a reklamáló ügyfeleknek, aztán lehet, hogy egy hónap múlva bezárhatok. De nem ez a cél, elvégre ez egy több generáció óta működő cég.”
Az alkatrész-kereskedők szeretik hangsúlyozni, hogy az általuk árult utángyártott alkatrészek kiváló minőségűek, azonban elég széles a spektrum. Némelyik méretpontosságban, felületkezelésben nem közelíti meg a gyárit. Ami nem biztos, hogy probléma egy húszéves, többszörösen körbetört autónál, de egy fiatalabb, ép példány réseinek beállításánál gondokat okozhat. Vagyis, az alkatrészek kiválasztásánál szükség van a márkák ismeretére, hol kell megvenni a drágábbat, és mit tilos. Ezzel az alapkérdéshez jutunk a vissza: jó műhelyt kell választani. Ahogy egyébként is.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
