Gyorsulók, tériszonyosok, fotóművészek – és a hídmesternő

A két útpályán összesen majd' kétszáz kisebb-nagyobb híd található, s ezeket is rendszeresen felkeresi narancssárga szolgálati Cliójával. S ha mindez nem lenne elég, ott vannak még a viadukton átkelő autósok, teherautó-sofőrök, buszvezetők, akik gondoskodnak, hogy egyetlen napja se legyen unalmas. Ahogy fogalmaz, a hídon mindig történik valami. Ezt jelzi az is, hogy a viadukt alatt felépített üzemmérnökségen lévő irodájának falán egymást érik a híd mozgalmas életéről tanúskodó tárgyi bizonyítékok, motorbalesetekről, katasztrófavédelmi gyakorlatról szóló újságcikk-kivágások, jegyzőkönyvek, fényképek, mellettük pedig ott lóg még egy bűnjel feliratú rendőrségi tasak is.

Pezsgő élet a viadukton

Havonta tíz–tizenöt különlegesnek számító eseményt regisztrálnak a hídon, ám az esetek többségében csak lerobbant járművek miatt kell intézkedni – leállósáv híján ugyanis ezek az esetek is jókora veszélyt jelentenek. A műszaki hibás kocsik mellett a leggyakrabban az autós turistákkal gyűlik meg a hídmester baja. Akadt olyan hétvége, amikor két nap alatt hetven embert kellett leparancsolnia a hídról, amelyre gyalogosok nem léphetnek. „Volt olyan férfi, aki totál szabálytalanul leparkolta a kocsiját, majd a híd keskeny szervizútján sétált karon ülő csecsemőjével, hogy jó fotót készítsen a Balatonról."

Nem kevésbé dühítő a hídmester szerint, hogy egyesek képesek megállni kocsijukkal a híd közepén, sőt, még vissza is tolatnak egy-két jó felvételért. Mindeközben sokszor nem csak az emberi felelőtlenséggel, hanem a pimaszsággal is meg kell küzdenie, hiszen akadtak, akik gúnyosan elmosolyodtak fellépése láttán: Ugyan mit pattog ez a magát hídmesternek nevező nőcske? Pórul jár azonban, aki Tímeával akadékoskodik: a hölgy, ha kell, ugyancsak határozott tud lenni, ráadásul a hidat kamerák tucatjai pásztázzák, s a felvételek alapján eljárást indíthatnak a szabálytalankodók ellen.

Ez történt például, amikor két ifjú rendezett itt gyorsulási versenyt. A futamokat rögzítették a kamerák, s a felvételek alapján vaskos bírsággal díjazta ámokfutásukat a rendőrség.

Karhatalmi sofőrszolgálat

A híd szervizútján kóválygó turisták és a közúti versenyzők mellett akadtak tragikomikus helyzeteket teremtő látogatók is a hídon. Nem egészen két éve például egy idősebb úrvezetőnek a viadukt hídfőjén jutott az eszébe: tériszonya van, nem mer áthajtani. Leparkolta kocsiját a külső sávban, majd a segélyhívószámon kért segítséget. A különös vészhelyzetről az autópálya-kezelő is tudomást szerzett, s végül a rendőrséggel közösen oldották meg az esetet: az egyik járőr hajtott át a bácsi kocsijával a híd túloldalára, ahonnan már maga is elboldogult.

Akadtak hídfelhasználók is az évek során, akiket nemhogy eltántorított az építmény magassága, éppen az vonzotta őket. Egyszer egy rendszám nélküli mikrobusz állt meg a híd közepén, majd több hátizsákos fiatal pattant ki az útra. Átmásztak a szalagkorláton, majd néhány perces hezitálás után levetették magukat a mélybe. Mint kiderült, bázisugrók avatták fel a viaduktot. „…és nemrégiben a híd közepén kigyulladt, porig égett egy kocsi" – jegyzi meg Tímea, mintha már az égvilágon semmi nem tudná kizökkenteni nyugalmából.

Pedig van, amivel ki lehet kergetni a világból az építőmérnököt. Például azzal a turisták és újságírók által előszeretettel feltett kérdéssel, hogy összedőlhet-e a híd? Persze megkérdezzük ezt mi is. A mérnök olyan elszántsággal válaszol, mintha csak gyermekét védelmezné: „Ez? Soha! Én már rég nem leszek itt hídmester, de a viadukt még mindig állni fog."