A következő folyosón gyorsan átesünk a biztonsági fejlesztéseken, van ott egy porrá törött RX8, az utascella szemmel láthatóan sértetlen. Kapunk egy kis ízelítőt a festésről, a nyers fémtől az alapozón és a színen át a lakkig.
Újabb látnivaló a beltér és kábelkötegelés, elég bonyolult, van vagy húsz csatlakozó rajta, millió vezeték, egy tűzkáros autó újjáépítése szinte reménytelen. Ezen a ponton történik a legjapánabb dolog, amivel találkozunk. Mielőtt továbbmegyünk, a kezünkbe nyomnak egy jégakkut, mondván, meleg van odabent. Hirosima amúgy is elég meleg hely, volt vagy 34 fok árnyékban és tűzött a nap rendesen, de ahová a folyosó vezet, ott még gépek is mennek.
Ez ugyanis a végszerelde egy része. Ide már az összeházasított autó érkezik, tehát benne a motor és a hajtáslánc. Itt kerül bele a szélvédő, a műszerfal és ezer apró dolog, már azon az ötvenméteres szakaszon, amit látunk. A hely érdekessége, hogy a különféle típusok egy szalagon jönnek, velük a szükséges patentok, szerszámok és minden. Volt itt új Mazda2, ami most fog bemutatkozni, jobb- és balkormányos MX5, CX7, balkormányos Mazda6. Fotózni – érthető okokból – nem lehetett ezen a részen.
A Taiki megdöbbentő. Nem is mondok semmit, beszéljenek a képek. A hidrogénes RX8 mellett már úgy sétálunk el, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, főleg, hogy hidrogénes wankeles tanulmányból áll mellette kettő.
A túra végeztével visszavittek a főépülethez, ahol Garret ebéd után mutatott egy kis érdekességet, egy tanulmányautót. Kettő szokott ott lenni, de az egyik most Milánóban van, sebaj – gondoltam, Vályi Pista is ott van, nem marad érintetlen, az tuti. Ebben itt van motor meg váltó, futómű is akad, elvben működik. Ez amúgy a dizájnközpont, itt a legszigorúbb a titoktartás, már a kontrolling és a pénzügy után persze. Ide csak kevés ember mehet be, ők viszont a jövőt írják.
Elbúcsúztunk, kivittek a vonathoz, irány Miayima.
