Alig telt el két nap azóta, hogy a méltán híres autótuner, Uwe Gemballa holttestét celofánba csomagolva megtalálták, és máris vadabbnál vadabb híresztelések kaptak szárnyra a február óta eltűntnek nyilvánított németről.
Ahhoz, hogy legalább alapszinten tiszta és áttekinthető képet kapjunk, miért is kellett így végeznie Németország valaha jó nevű autóépítőjének, először meg kell ismernünk az alapfelállást.
Gemballa autói
Uwe Gemballa 1981-ben alapította tuningcégét. Eleinte Volkswagenek átalakításával foglalkozott, de hamar átnyergelt a Porsche márkára. Hírnevét a szakmában kiváló belsőtér-átalakításainak köszönhette, de a 80-as évek közepén már teljes egészében, kívül-belül módosított autókat is készített a vállalkozás. Akkoriban az optikai tuningra koncentráltak: szélesített karosszériaelemekkel, hatalmas légterelőkkel és persze luxuskivitelű bőr belső terekkel dobták fel a rájuk bízott autók – elsősorban 911-es Porschék – megjelenését, míg a motorok tuningolását a Ruf műhelyre bízták. Ebből az időszakból való a 911 Turbóból kialakított Avalanche vagy a Carrera-alapokra épített Porsche 959-másolat.
A Porschék mellett időről időre más márkák típusait is kezelésbe vette a cég, például készült Gemballa-féle szélesített Mercedes 500 SEC, BMW 635i és Lamborghini Diablo is. Az első Ferrari, egy szélesített Testarossa még 1987-ben állt elő, és később is fel-felbukkant a kínálatban egy-egy átdolgozott maranellói modell. Tavaly például a Ferrari Enzóból építettek egy különleges példányt, MIG-U1 néven.
A Gemballa azonban egészen mostanáig magas színvonalú Porsche-átalakításokból igyekszik megélni. Készítenek 800 lóerős 911 GT2-est és hasonlóan erős Carrera GT-t, sőt, a Cayenne Turbóból is kicsikartak 750 lóerőt. Természetesen minden gépük masszív szélesítésekkel és teljesen átdolgozott, minőségi belsővel készül, csillagászati áron.
Az egyik oldalon a szőke popkirály, Uwe áll, akinek a nyolcvanas-kilencvenes években jól ment a szekér. Virágzó, jó nevű cége ontotta a bivalyerős, átépített autókat. Ment a bolt, mindössze annyi történt, hogy Uwe kicsit félvállról vette az adóhatóságokat, komoly hátralékokat halmozott fel, s egyre inkább szorította a nyakkendő.
A kilencvenes évek végén a képbe úszik a sztori másik főszereplője, Radovan Krejčíř cseh üzletember, aki a szorításon kicsit lazított azzal, hogy – többek között – Gemballával összejátszva luxusautókat importált Csehországba. Természetesen kellő mértékű adócsalással fűszerezve mindezt, amiért 2006-ban a Cseh Legfelsőbb Bíróság két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Ez azonban a cseh portfóliójában csak egy említésre sem méltó papírfecni.
Radovan Krejčíř, Bohémia első számú keresztapája
A zavarosban halászás mestere 1968-ban született, főiskolai végzettsége szerint közgazdász, neve először a kilencvenes évek eleji vad privatizációs hullám kapcsán lett ismert. Akkoriban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Corado nevű cége már-már misztikus érzékkel fektette be az olcsón felvásárolt kárpótlási jegyeket. Ekkor hozták szoros összefüggésbe az akkori cseh pénzügyminiszterrel. Ahogy nőtt a vagyona, úgy dagadt a dosszié is, amelyben egyre több gyanús tranzakció is helyet kapott. Még 1996-ban, a Corado cégen keresztül vásárolt 75 millió koronányi (3 millió euró) részvényt az egyik cseh távhőszolgáltatótól, amit aztán nemes egyszerűséggel, fizetés nélkül megtartott. Ezért 2010-ben hatévnyi szabadságvesztésre ítélték távollétében.
Közben persze módszeresen vitte csődbe az olcsón megszerzett (nem csak állami) cégeket is. A Čepro nevű vállalata például több milliárd koronás szerződést kötött a Lorico üzemanyag-beszállító céggel, amelyet Krejčíř természetesen nem teljesített. Összejátszott inkább a Lorico elnökével, s megvette a cég követeléseit, majd a saját maga (Čepro) vállalatán hajtotta be.
Csehországból azok után kellett menekülnie, hogy egy hárommilliárd koronás adótartozási svindlijére fény derült egyik beosztottja vallomása alapján. Az el nem vámolt üzemanyagok miatt felhalmozott tartozást (plusz kétmilliárdot, azaz összesen ötöt) egy pénzzel bőven megszórt pénzügyőrnek kellett volna papíron lefoglalnia, akit később el akartak tenni láb alól, úgy rendezve mindezt, mintha lelépett volna az ötmilliárddal, majd az államon követelni a kétmilliárdos kártérítést. Lengyel üzlettársa, Radek Zwierzyna azonban vallott, mivel attól félt, ő is savfürdőben végzi. Ekkor (2005-ben) történt, hogy Krejčířt otthonában meglátogatta a belügyminisztérium tizenhat alkalmazottja.
Ezt az akciót a cseh rendőrség fekete napjaként emlegetik azóta is, hiszen Krejčíř úgy szökött meg rendőrökkel teli otthonából, hogy a vécéablakon kimászva házvezetője fekete Skoda Octaviájával távozott a helyszínről. Mivel később könyvet is írt, amelyben természetesen próbált tisztára mosakodni, így pontosan tudni lehet, hogy ezek után saját otthonától kétsaroknyira ebédelt egy barátjánál, miközben rendőrök tucatjai kutatták át a közeli erdőt, ahol az autót hagyta.
Röviddel az eset után leváltották az országos rendőrfőkapitányt, a korrupcióellenes hivatal vezetőjét és helyettesét. Az akcióban részt vevő rendőrök közül tízet azonnal szolgálaton kívül helyeztek, vezetőjüket egyévnyi börtönre ítélték.
Krejčíř eközben Lengyelországon és Isztambulon keresztül Dubaiba szökött, ahol családjával találkozott (ők a nyomozóknak azt mondták, nyaralni mennek), majd a Seychelle-szigetekre utaztak, ahol még korábban, 1996-ban állampolgárságot vásárolt magának. Mivel Csehországgal a miniállamnak nem volt kiadatási egyezménye, így a cseh nyomozók csak szemmel tarthatták. Ekkor országos botrányt kavartak az éppen szörföző, cégek tucatjait alapító Krejčíř fotói. Alig várták, hogy elhagyja az országot.
Ez 2007-ben meg is történt, szakállal, szemüvegben és Egbert Jules Savy álnéven először Madagaszkárra, majd a Dél-Afrikai Köztársaságba utazott, ahol már régebben érdekeltségei voltak. Sokra nem ment a szőrzettel, mivel már a repülőtéren letartóztatták. Rövid előzetes fogva tartás után azonban óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Csehország mind a mai napig sikertelenül próbálja meg elérni kiadatását, ráadásul a johannesburgi bíróság 2008-as döntése szerint nem adják ki hazájának, azzal az indokkal, hogy efféle nagyszabású bűntényeket képtelen lett volna véghezvinni magas szintű állami kapcsolatok nélkül. Így félő, hogy Csehországba visszatérve örökre nyoma veszne. Ráadásul menedékjogot kért az országban, az elbírálás ideje alatt pedig amúgy sem lett volna kiadható.
