Névjegy segítségével, féláron

Ekkor Csikós, akit halálosan bőszítenek a boldogan viháncoló, kiegyensúlyozott emberek, csak úgy foghegyről megjegyzi, hogy ő ilyenből a múltkor hármat is vett, feleannyiért. Vagy, mint újabban, ennyiből ő autót vesz. Csak sajnos ezt már megszoktuk, ezzel a gyerekes trükkel már senki kedvét nem tudja nálunk elrontani. Úgyhogy Csikós továbblépett, és boszorkánykonyhájában létrehozta a dementorok hadseregét.

A legkomolyabb dementort, akivel sokáig bármelyikünket le tudta lombozni, úgy hívják, hogy Cs. Dani. A sztori nagyon alaposan fel van építve, a szerkesztőségben többen már szinte el is hiszik, hogy Cs. Dani létezik, és bevallom, néha már én is hajlanék erre. Két dementálás között ugyanis a dementor lényét közömbös sztorikból építgeti a ravasz boszorkánymester, Cs. Daninak voltak gimnáziumi évei, családtagjai, évfolyamtársai, közös barátai ezzel vagy azzal, mint egy normális embernek, aki létezik. Cs. Daninak sima keresztneves formája nem ismeretes, a varázslat lényege, hogy előhívásához és az azt követő lelombozáshoz ki kell mondani a teljes nevét.

Cs. Dani.

Mmmm! Már most elment a kedvem az egész sztoritól. Látják? Működik! Szóval ha bármikor úgy éreznék, jó áron vettek valamit, és most boldogok, hát el kell hogy mondjak valamit (érzékenyebb idegzetűek számára még nem késő átkattintani a Sportgézára): Cs. Dani úgy szokott autót venni, hogy odamegy, megtekinti a portékát, nem nagyon beszél, nem is fitymálja, inkább talán visszafogottan dicséri, és – most kapaszkodjanak! – kihúz a zsebéből egy névjegyet, átnyújtja, beajánlja a kért összeg felét, és arra kéri az eladót, hogy ha esetleg mégis érdekelné, hívja fel. És tudják, mit?! Bejön neki! A Csikós persze nem éri be egyszerűen azzal, hogy minket lelombozzon, hanem az is kell neki, hogy egyszersmind sajnáljuk őt, ezért vagy tucatnyi kiegészítő történetet mesélt már autókról, amiket ő nem tudott megvenni, bár zokogva vágyott rájuk, aztán jött A Cs. Dani, és elvitte féláron.

Cs. Dani természetesen nem azért vesz nyomott árakon, mert erre szüksége volna – Csikós még senkiben nem hagyott kétséget afelől, hogy kifejezetten módos ember. Nem esküdnék meg, de a Csikós mintha egészen Joszif Kobzon-szintű vagyont sejtetett volna a minap, erdőségek, bányák, gyárak, virágzó üzletek formájában. Talán még valamilyen politikai tisztsége is van vagy volt, egyébként egy igen visszafogott, mohaszín páncélozott S osztállyal jár, kék villogóval. Az utóbbi két mondat persze inkább tőlem származik, hogy tompítsam a fájdalmat, mely Cs. Dani nevének puszta említésére szerkesztőségünk tagjainak csontját járja át.

Engem nem abból a fából faragtak, hogy bármit el bírjak hozni féláron – ha valami kell, még alkudni se bírok. Nem is szeretek alkudozni, a Vmaxot is direkt olyan olcsón árultam, hogy amikor majd megkérdezik, alkuképes-e az ár, nyugodtan mondhassam, hogy nem. Ugyanakkor régi álmom volt, hogy mint Harry Potter, megküzdjek a dementorral. Roxfort házirendjének értelmében dementort elpusztítani csak úgy lehet, ha a varázslótanonc maga is elhoz egy autót féláron, a névjegyes módszerrel. Azt ugye sose tudnánk bebizonyítani, hogy Cs. Dani nem létezik. Ugyanolyan értékes viszont, ha mi is megcsináljuk a mondabeli trükköt, mert ha már bárki lehet itt dementor, miért is fosnánk egy ilyen mondabeli démontól?

Amikor eladtam a Vmaxot, aztán néhány hét múlva teszteltem a Honda Shadow Black Spiritet, lassan kialakult a terv. A Shadow-val nagyon jó volt motorozni, és igazából vágynék is egy cruiserre, amivel jó lassan menni. Honda Shadow Black Spiritet viszont nem vennék, mert új motorom már van, a 2,1 millió kicsit sok is érte, ráadásul annyi rajta a műanyag, amennyit én nem szeretnék egy motoron. Tehát építtetek valami jó kis patkány cruisert, körülbelül a Vmaxért kapott 1,3 millió forintból. V2 és léghűtés a sarokpontok. Meg hogy Harley nem lehet – nyilván a költségvetésbe se férne bele, de én egy Harleyt ugyanolyan béna dolognak érzek, mint a Ferrarit, amikor az ember vehet Honda NSX-et is. Persze mindenkinek megvannak a saját perverzitásai, el tudom képzelni, hogy az olvasó most a fejét fogja, hogy mekkora ökör vagyok, de hát ez van, ezt találtam ki. Léghűtés, V2-es, ami nagyjából tud annyit, mint a Honda vizes 750-ese, és nem túl nagy – hát igen, a Yamaga Virago 1000 maradt. Durva, mi? Tudom, a legocsmányabb gyári giccs, ami valaha két keréken japán gyárból kikerült, de a blokkjával semmi baj, és kardános, amit kedvelek. Szóval 1000-es Viragókat nézegettem a neten, találtam is egyet, külföldi papírokkal, szép állapotban. Oké, a szép állapot ebben az esetben olyasmit jelent, hogy Kiszel Tünde reggel megmosdott, és nincs eltörve se keze, se lába – a Virago egy borzalom. Amikor kimentünk megnézni a Pistával, mindketten tudtuk, mire számíthatunk, mégis elállt a szavunk, ahogy ott álltunk előtte, pedig félhomály volt.

Mindegy, nem is ez a lényeg: a lényeg, hogy be kell dobni a névjegyes figurát. Jó előjel, hogy a Viragóra igazából nincs szükségem – az ínséges időkben is megvan az XJR 1300, amivel továbbra is motorozni fogok, városban meg nagyobb túrákon. A patkány-cruiser inkább csak desszertnek, gurulgatni kell, ergo nem létszükséglet. Tehát odaállok, hogyaszongya, „hmmm, mm, szép kis motor (!!!), igazából meg is venném, de”… De Csiki, mit is szokott mondani ilyenkor a Cs. Dani? Semmit, csak odaadja a névjegyet és bemondja az árat, amit adna érte, és alig több, mint a fele annak, amit az ember kérne. Aha! Szóval akkor nézzük csak, „nagyságos uram vagy tekintetes asszonyom, íme a névjegyem, ajánlom magamat, 300-at adok érte?” Időnként a Pistát is kérdeztem, jól csinálom-e már, de mindig annyira röhögött, hogy ez sose derülhetett ki. A Csikós meg úgyse ismerné el, hogy új Cs. Dani született, lőttek a mítosznak.

Aztán felhívtam a számot, melyhez, mint kiderült, egy vecsési cím tartozik. Vásárláskor érdemes már a telefonban megkérdezni, mi a vége, mennyire lehet alkudozni, satöbbi, de nem tettem ilyet, mert a Magyar regék és mondák szerint Cs. Dani meghal, de nem alkuszik. Belovagol hóka csődörén, megemeli fövegét, köszönti a ház népét, átnyújtja névjegyét és már el is nyargalt a napnyugtába. A gazda szemrevalóan telt, porcelán fülkagylójú, frissen kelt tészta keblű leányát pedig attól fogva nedves álmok gyötrik, csak hányja-veti magát vánkosai közt, és csak azt suttogja álmában, Dani, Dani, Cs. Dani, miközben a lepedő nedves ráncot vet a korcban… Elnézést, kissé elkalandoztam.

Tehát Pistával beülünk az autóba, és az útmutatás alapján megkeressük a címet. Telephely, egy meghitt Bende Ponyva tábla, amúgy belterjes poénnak, a hátsó épületek között, néhány régi katonai jármű (BTR, Ural teherautó) mellett megleljük Zolit. És persze létrejön a már leírt találkozás Kiszel Tünde chopper változatával, de engem leginkább az aggaszt, hogyan bírom előadni a névjegyes számot. Nehezítésnek Zoli, az eladó egy normális, rokonszenves srác, aki egyébként motorbontót üzemeltet, és egy elég szép Kawát épít, ami nagyjából kész is. Benyögöm a 300-at. Hahaha! – mulat ő.

Most jönne a névjegy.

Ehelyett azonban másképp döntök. Te, ahhoz mit szólnál, hogy mivel neked bontód van, nekem viszont gyakorlatilag csak egy működő blokk kell, leszedsz róla minden borzalmat, és úgy 300? Úgy oké! Na, hát nagyszerű, jövő hétig lebontja az elejét, a tankot, a puffos nyerget, minden borzalmat. Tudom, tudom, a Cs. Dani-mítoszt nem sikerült felszámolni, ezt nem is gondolhattam komolyan. Viszont lett egy Viragóm.