Sittszállítók és betonkeverők özöne a belvárosban?

A munkám jellegéből adódóan a nap folyamán a város legkülönbözőbb pontjain bukkanok föl, és az esetek nagy részében nem tudom mással megoldani, csak autóval. Van motorom, robogóm is, de árubeszerzés, mintadarabbal rohangászás vagy egyéb miatt nem tudom használni. Nem, szóba sem jöhet a tömegközlekedés, a fent vázolt okok miatt ki van zárva, hogy dobozokkal, kartonokkal, esetleg törékeny és bizalmas anyagként kezelendő mintadarabokkal zsúfolt buszon-metrón-villamoson zötykölődjek. Ha az M3 kivezetője környékén három helyszínre, a belvárosba, az Istenhegyi útra, Újbudára, Óbudára, a Domus, majd ismét az M3 környékére kell eljutni, átszállásokkal, várakozásokkal, gyaloglásokkal nyolc-tíz órába sem férne bele. Nem tudom másképp megoldani.

Született pesti vagyok, a dugók a legritkább esetben idegesítenek, tudomásul veszem, hogy vannak, nagyjából tizenöt éve napi szinten kell a város legtávolabbi pontjain ügyintéznem, ismerem a menekülőutakat. Számomra a városi közlekedés nem feltétlenül idegőrlő feladat, hanem olyasmi, amit még élvezek is: az ég kék, a fű zöld, a közlekedés bedugult. A hosszú évek alatt az ember kiismerte a várost, tudta, mikor, merre szabad és merre nem szabad menni, bizonyos gócpontokat hogyan tud kikerülni. Csakhogy.

A város/belváros vezetői úgy gondolták, eljött az ideje, hogy változások legyenek. Hirtelen mindenhol építkezni, átalakítani, lezárni kezdtek. Ugyanabban az időben nem lehetett használni a Szabadság hidat, a Kálvin teret, a Múzeum körutat, a Károlyi Mihály utcát, a Petőfi Sándor utcát, az Október 6. utcát. Bónusz a Margit híd lezárása. Ezeknek az utaknak, utcáknak egy része idővel visszakerült a használható útvonalak listájára, de a Károlyi Mihály utca végleg odalett, a környéke szintén kiesett, mivel csak körözni lehet a kis utcákban, de eljutni sehová. Hogy ennek az átalakításnak pontosan mi lesz a haszna, még nem látom, biztos van, aki profitál belőle, de eddig én még csak arról hallottam, hogyan keserítette meg az ott lakók életét – autóval érkező vendéget nem fogadhatnak, kölcsönautóval nem közlekedhetnek, parkolóhely már csak jóval kevesebb van, mint korábban. Igaz, sétálhatnak a Károlyi Mihály utcában.

Az agyamról az ékszíj akkor kezdett le-leugrálni, mikor a Belváros Új Főutcája építése miatt nem lehetett használni az Irányi utcát. Be lehetett hajtani, de permanens a dugó, hiszen aki a Ferenciek terénél, az aluljáróban szembesült azzal, hogy ne tovább, a Petőfi Sándor utca le van zárva, már csak az Erzsébet hídon slattyoghatott át Budára, hogy aztán onnan valahogy visszakeveredve, akár 40–60 perces késéssel érjen úti céljához. A Roosevelt tér irányából érkezve, a Molnár utca tehát nem volt alternatíva, maradt a rakpart. Csakhogy éppen futóverseny volt rajta – de lehetett volna árvíz is –, amit minden évben megrendeznek, akár többször is. Tehát mehetek a Vámház tér irányába, ahol ugye a metróépítés miatt minden le van zárva, a következő lehetőség a Nagykörút. Persze nincs ezzel baj, néha előfordul, hogy valamerre gebasz van, és kerülni kell. Csak az a baj, hogy a Petőfi Sándor utca továbbra sem használható közlekedésre, tehát északra egyedül a rakparton lehet eljutni. Kivéve, ha futnak, árvíz van, diplomáciai rendezvény miatt lezárják az egészet, vagy csak egyszerűen bedugul. Ez a helyzet, pedig úgy tűnik, így is marad.

Hogy a Petőfi Sándor utcát miért nem lehet használni? A kérdés jogos, hiszen megnyitották a forgalom előtt. A deklaráltan csökkentett forgalom előtt. Ez azt jelenti, hogy a Petőfi Sándor utcát egyszerű földi halandó csak és kizárólag az Irányi utca felől, a Ferenciek terénél az aluljárón keresztül tudja megközelíteni. Ahová a turistabuszok meg a magasabb teherautók szoktak beragadni. Ha már bejutottunk, azt hihetjük, a József Attila utcáig nyert ügyünk van. Tévedtünk. A Kempinskinél utunkat állja a Winkler által már korábban megénekelt Belváros Legvérszomjasabb Süllyedőoszlopa. Ha szerencsénk van, látjuk magunk előtt azt az aljas dögöt, a Bécsi utcában (pechesek itt egy kis kényszerpihenőt tartanak a tréler érkezéséig), és elfordulunk a Kempinski irányába, ki a Károly körút felé. Ahol csak jobbra mehetünk, de sebaj, a Madách térnél visszafordulhatunk, hogy a Nyugati irányába, ismét észak felé vegyük az utunkat. Vagy nem.

Pillanatnyilag fel van túrva az egész Károly körút, visszafordulni nem lehet, a legelső legális letérési lehetőségünk a Kossuth Lajos utca, ahol is majd visszajuthatunk a kiindulási pontunk közelébe, a Március 15. térhez. Vagy nem, mert az is fel van túrva, ha ez nem tudatosult bennünk, és erre fordultunk, meg sem állhatunk Budáig.

Ha élelmesek vagyunk, nem megyünk el a Károly körútig, hanem a forgalmat nagyban feltartva nekiállunk ipszilonozni a Kempinski előtt, és megkerüljük a süllyedő oszlopot. Ugyanis a süllyedő oszlop csak úgy 1 méternyi szakaszon zárja el a Bécsi utcát, mögötte folyamatosan halad a forgalom, hiszen a Kempinski előtt érkező autóknak el kell jutniuk a József Attila utcáig, mivel a Károly körútról nem lehet balra, a Lánchíd felé kanyarodni, ez az egyetlen út visz a hídra, Budára.

Ez a bizonyos süllyedő oszlop sokak életét megkeseríti. Van ismerősöm, aki a körbezárt belvárosban lakik, gyakran kell autóval járnia. Ha hazamenne mondjuk a Károly körútról, bekanyarodik az egyik mellékutcába, ahol a rendszámfelismerő rendszer messziről észleli, rózsaszirmokkal borítja az aszfaltot az érkező belvárosi lakos előtt, a süllyedő oszlopot behúzva szabad utat enged a hazatérőnek. Csak elmenni ne akarjon a kedves belvárosi lakos, mert a Bécsi utca végén lévő süllyedő oszlop neki ugyanúgy nem engedi a továbbhajtást, mint más halandónak: mehet vissza a Károly körútra. Vagy ipszilonozhat, arcátlanul.

Rövid szubjektív közbevetés az oszlopokról: ki nem állhatom őket. Nem azért, mert elállják az utat. Azért, ahogyan azt teszik. Agresszív eszközök, amik a legkisebb figyelmetlenséget is komoly károkozással büntetik. Nem kell aljas indokból elkövetett tilosba hajtást végrehajtani, hogy egy ilyen oszlopon akadjon fenn az ember. Mondok példát: a Bécsi utcában jár a tizenötös busz, neki ugye át szabad hajtania az oszlop felett. Megáll, vár egy kicsit, majd elindul. Aki ekkor sorol mögé, és nem ismeri a környéket, nyugodtan gondolhatja, forgalmi okból, esetleg lámpa miatt állt meg a busz. Amikor a tizenötös elindul, ő is a gázra lép. A busz hátfala kitakarja a figyelmeztető táblákat, nem látni az oszlopot sem, ezért emberünk nyugodtan araszol a nagy kék busz mögött. Csak az a bibi, hogy az oszlop érzékelője észreveszi, hogy a busz elhaladt, és elindul az oszlop felfelé. Egyenesen a mit sem sejtő autós olajteknője felé. A kár minimum soktízezres, de lehet belőle milliós is. Ha a vezető nem állítja le időben a motort, a kilyukadt karteren keresztül elfolyt olaj hiánya kapitális motorkárosodáshoz is vezethet.

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki azt gondolja, nagy büntetés ez kis figyelmetlenségért. És nem kell demagógnak lenni, hogy az ember felvesse, mi van, ha egy mentőautóban tesz kárt: már történt ilyen. Hallottam olyan kérdést is, hogy a meghibásodott süllyedő oszloppal elkerített területre hogy jut be adott esetben mentő, rendőr, tűzoltó? Tudom, nyugaton is sok helyen használják ezt a módszert, de akkor is normálisabbnak tartom a sorompót. A süllyedő oszlopok feladata inkább kiemelten fontos épületek őrzése lenne.

Nem kell a belvárosba autóval menni, oszt kész. De sajnos, van, aki nem tudja másképpen megoldani az életét. Neki mondhatják az illetékesek: oldja csak meg. Valamit azonban továbbra sem értek: mit kezdenek az újonnan épült üzletházak, irodák vendégeivel? Mert ugye felépült a Fashion street, a Vörösmarty térre felhúztak egy nagy épületet, aljában boltokkal, kaszinóval, kávézóval, irodákkal, luxuslakásokkal. A volt tőzsde épületében pedig a feliratok szerint Magyarország legszebb üzletháza épül. Csak a naivak gondolják, hogy ezek látogatói majd a kettes villamossal, a tizenötös busszal meg metróval viszik haza a cekkereket. Mert én attól tartok, autóval jönnek majd.

Vagy sehogy, mert ha nem tud bejönni a saját járművével a belvárosba, megy majd valamelyik plázába, amelyiknek van saját parkolója. Ez meg az üzletek, hotelek, éttermek tulajdonosainak nem pálya. Valami ilyesmire gondolhattak azok a befektetők is, akik a Zeppelin-ház projektet kitalálták. Azért gondolom, mert a tervek szerint többszintes mélygarázst építenének, nagyon sok autónak (hallottam 1200 férőhelyről is). Most arról ne beszéljünk, mennyiért és ki parkolhat ott, a fő befektető minden bizonnyal határozott elképzelésekkel rendelkezik, Csipak Péter jártas az ilyen ügyekben. Vannak egyéb vonzatai a projektnek, ami érdeklődésre számot tarthat.

Igaz, a múlt hét egyik fontos híre volt, hogy úgy tűnik, mégsem lesz semmi a Zeppelin-projektből, érdemes végigvenni, miért is gondolhatták meg magukat a döntéshozók. Az Indexen megjelent cikkben az indoklásból is idéznek: „a projekt az ötödik kerületben eddig példa nélküli nagyságrendű bontással járna, az új beépítés egyszerre tenné tönkre a városszerkezetet és a városképet”. Nem alaptalan kijelentés, már ami a bontásra vonatkozik.

Játsszunk el a gondolattal, hogyan zajlana az építkezés, ha az eredeti tervek szerint öt házat bontanának le egyszerre, és húznának fel a helyükre egy giga épületet, giga parkolóval. Hogy hol? A Belváros Új Főutcájában. Igen, amit egy éve adtak át. Ahová komoly pénzekért különleges útburkolatot raktak, egyedi utcai bútorokat, ahol a tervek szerint csak csökkentett járműforgalom lehetne. Emlékeim szerint a bontást Smartoknál valamivel nagyobb gépekkel végzik, amiket oda is kell szállítani, méghozzá olyan eszközökkel, amik még egy átlagos kisbusznál is nagyobbak. Az elbontott törmeléket is el kell szállítani – ezek a járművek is picivel méretesebbek egy átlagos puttonyos kistehernél, és gyaníthatóan egész nap jönnének-mennének. Aztán mikor a billencsek már nem szállítanak se sittet, se földet, jöhetnek a betonkeverők. Egész nap. A Belváros Új Főutcáján. Ahová csak az Irányi utcából hajthatnának be szabályosan. Meg jöhetnek a nyerges vontatók, amik a mozgólépcsőket, a speciális siklószerű felvonó alkatrészeit szállítják meg a különleges acélszerkezeteket.

Lenne rá két évük, indulástól befejezésig. A Belváros Új Főutcája pedig kifejezetten jól viselné a fokozott terhelést, a lecsöpögő betont, olajat, egyebeket. Ha pedig elkészül az új bevásárlóközpont-hotel-étterem-parkoló-tetőpark komplexum, a valóban sok férőhelyes (sajnos csak a szóbeszédekben hallott 1200 férőhelyből tudok kiindulni, sehol nem találtam adatot a garázs méreteire vonatkozóan) parkoló teljes forgalma az egysávos, egyirányú Petőfi Sándor utcán zajlana. Ahol, mint már megállapítottuk, csökkentett a forgalom, ezért csak az Irányi utcából közelíthető meg, és az átmenő forgalom megakadályozása érdekében a Kempinski elé süllyedő oszlopot telepítettek. Logikus. Mennyire jól fog kinézni, ahogy az úri közönség az oszlop által megemelt Audikból meg Bentleykből kalimpál.

Gyanítom, ezeket a dolgokat vették sorba, mikor a felelősök, a józan eszükre hallgatva azt a döntést hozták, hogy nem adják ki a bontási engedélyt, így akadályozzák meg a Zeppelin-ház felépülését. Lehet, hogy más indokaik voltak, az is lehet, hogy megépül még a Zeppelin-ház. Meg az is lehet, hogy csak én nem látom át az egészet, és van abban ráció, hogy egy szűkített áteresztőképességű utcába egy ilyen giga épületet húzzanak fel, ami természetesen gépjárműforgalmat generál.