Kínaiak kémkedtek a Renault-nál?

„2020-ra Kína villanyautó-termelése a várakozások szerint eléri az egymillió egységet” – jelentette be 2010 végén a Xinhua hivatalos hírügynökség.

Misconduct, azaz kötelességszegés – ezzel a szóval jellemezte állásukból felfüggesztett alkalmazottjainak tettét egy január 5-én kiadott hivatalos kommünikében a Renault. Mi is foglalkoztunk akkor a világsajtót megmozgató üggyel egy hír erejéig. De mi is történt valójában?

A történtek magjáról keveset lehetett tudni. A január 3-i helyzet a következő volt: három, a Renault-nál stratégiai beosztásban dolgozó illetőt függesztettek fel az állásából, közülük egy a harmincfős vállalati igazgatótanács tagja. Christian Husson, a cég főtanácsadója így fogalmazott – „öt hónapnyi kutatás során a cég talált egy adag olyan, azonos irányba mutató bizonyítékot, amelyek szerint a három alkalmazott kötelességszegést követett el, megsértve a Renault etikai szabályzatát, tudatosan és szándékosan veszélybe hozta a vállalat javait”. Husson még hozzátette – „az ügy súlyossága miatt elkerülhetetlenek a jogi lépések”.

A mai napig nem tudni pontosan, milyen információk szivárogtak ki, s a belső vizsgálat lefolyásáig feltehetőleg nem is kapunk erről további tájékoztatást, de a Renault egyik szóvivője, Frédérique Le Grèves azért utalt akkor az ügy komolyságára – „amit tettek, nagyon súlyos volt. Hogy érthetőbb legyen: nem csupán fotókat adtak át a médiának”.

A Renault részéről tehát sem a „kémkedés”, sem a „Kína”, sem az „elektromos autó” szavak nem hangzottak el hivatalosan, fentiekkel mind utólag lett feldíszítve ez a média-karácsonyfa. De úgy tűnik, a színfalak mögött azért több konkrét információ is átszivárgott az újságírók felé. Például egy név, Michel Balthazardé, a Renault kísérleti fejlesztésekért felelős alelnökéé, aki – akkor már tudni lehetett – nagy valószínűséggel a felfüggesztett három fő között volt. Balthazard azonban az ügy kirobbanásakor nem volt elérhető, sem e-mailben, sem telefonon.

Mivel a felfüggesztések kapcsán azonnal felszólalt Éric Besson, a francia kormány ipari minisztere, és „az egész francia ipart veszélyeztető ügyről” beszélt, ezért tudhattuk: az ügy súlyos.

Kémek a láthatáron

De akkor hogyan került Kína neve a pakliba? Hiszen sem a Renault, sem a francia kormány, sem a kínaiak nem említették ezt a lehetőséget. Válaszunk: alapokat nem nélkülöző találgatások útján. Az ipari kémkedés ugyanis újult erőre kapott az elmúlt években, ez tény. Egyrészt, mert a New York-i World Trade Center elleni támadás, valamint az azóta intenzívebben fennálló terrorveszély miatt az állami kémelhárító részlegek napi munkájában egyre kisebb fontossághoz jut az ipar védelme – a ballonkabátosok most mással vannak elfoglalva.

Másrészt, mert a fejlődő országok ipara óriási növekedésnek indult az elmúlt tíz évben. Európa nem tud versenyezni velük munkabérek vonalán, ütőkártyákként csak a modern, előremutató technológiák, a jogdíjak, a szabadalmak vannak a kezében. Mivel a fejlődő országok is terjeszkednek az európai és amerikai piacok irányában, ezért számukra is létfontosságúvá kezd válni a környezetkímélő technológiák alkalmazása, máskülönben termékeikkel nem tudnak betörni. Sőt, már helyben is egyre nagyobb gondot okoz a környezetszennyezés – Kína nagyvárosaiban már vizsgálják a levegő minőségét, kiderült, hogy benne a káros anyagok 70 százaléka autóktól származik. Európa és Amerika azonban nagyon elöl jár a környezetkímélő technológiák fejlesztésében, a fejlődő országok belátható időn belül csak lopással, kémkedéssel tudnak felzárkózni.

Persze nemcsak erről szól az ipari kémkedés. Amerika és Európa nagyobb cégei is folyamodnak ilyen eszközökhöz, de azok általában gazdasági titkokat próbálnak megszerezni. Az autós cégek tipikus módszere, hogy a kapott negatív, esetleg stratégiai információk kiszivárogtatásával lenyomják a konkurensek részvényeit, ami különösen az adott vállalatokban való részesedések megszerzésénél előnyös A repülőgépgyártók viszont a megszerzett és kivizsgálás alatt álló biztonsági problémák megszellőztetésével tüntetik fel veszélyesnek a konkurens márka termékeit.

Ám a technológiai kémkedés tipikusan a fejlődő országok reszortja, az pedig, amit a Renault-tól készültek megtudni, úgy tűnt, mindenképpen elektromosautó-technikai vonalon mozgott. De miért nem India, Malajzia, Brazília? Ide fut be a másik információ. Vérmérséklete szerint ki-ki nevezheti lazának, avagy szorosnak is azt a mellékszálat, hogy két héttel ezelőtti cikkében a Le Figaro arról számolt be: egy kínai energiaipari cég két magas szintű Renault-alkalmazott által svájci és liechtensteini bankokban nyitott számlákon nemrégiben pénzeket helyezett el. Hoppá.

Lopással gyorsabb a felzárkózás

Az autóipar a francia foglalkoztatottság tíz százalékát adja, s alapvetően két nagyvállalat működik ebben a szektorban, a Citroent és Peugeot-t tömörítő PSA-konszern, illetve az alig kisebb, 15 százalékban állami tulajdonú Renault. A Renault jövője államérdek, s a márka mostanában az intenzív elektromosautó-fejlesztésben látja a fő csapásirányt.

„Komoly átalakulás előtt áll az autóipar, és a fejlődő országok ipara próbál utolérni bennünket” – mondta Philippe Houchois, aki a világ második legnagyobb, privát befektetéseket kezelő pénzügyi cégénél, a UBS-nél az európai gépjárműfejlesztésekért felelős ágazat vezetője. Hozzátette: „A technológiai kiszivárogtatásoknak most nagyobb az esélye, mint évek óta bármikor, s a Renault–Nissan az egyik elsődleges autóipari célpont, hiszen ez a cégcsoport áll legközelebb az elektromos autók nagyszériás bevezetéséhez.”

A Renault épp ezekben a hónapokban fektet be négymilliárd eurót az elektromosautó-iparágba a Nissannal karöltve. A Renault tulajdonába tartozik egyébként a Nissan bő 43, a Nissan tulajdonába a Renault több mint 14 százaléka. A Renault fontos energetikai partnere a projektben a francia atomenergia-ügyi bizottság, a Nissan pedig az NEC-t (Nippon Electric Company) hozza hivatalos partnerként a képbe, amely már a második és harmadik generációs elektromosautó-akkukon dolgozik.

Ennek köszönhető, hogy a Renault–Nissannak már most kétszáz, különösen előremutató szabadalom van a markában – ez jelentős előny a konkurenciához képest. A Nissan az USA-ban és Japánban tavaly mutatta be a szériagyártású, elektromos Leaf modellt, s idén már Nagy-Britanniában, Portugáliában, Írországban és Hollandiában is elővezeti azt. Az európai partner Renault még nagyobb dobásra készül: 2011-ben három elektromos modellt vezetnek be az európai piacon, a villanyos Kangoo-t, az elektromos Fluence-t, valamint a Twizy-t. Nem csekély hát a tét, nem is csoda, hogy a felfüggesztésekkel kezdődő hét végén már a francia titkosszolgálat foglalkozott az üggyel.

Beteszi a lábát a politika

A dolgok ilyetén alakulása felettébb kellemetlen lett Franciaország számára. Az európai országoknak mind fontosabb a Kínával való gazdasági, technológiai, üzleti együttműködés. Ám azt követően, hogy Nicolas Sarkozy francia elnök 2008-ben kezet fogott a dalai lámával, Kína több fontos üzleti szálat elvágott Franciaországgal.

A feszültség azonban 2010 végére oldódni látszott, Sarkozy már annak is esélyét látta, hogy országa a G20-ak élén megnyerje Kínát támogatónak azokhoz az átalakulásokhoz, amelyek a nemzetközi pénzpiac megreformálását, a nyersanyagárak ingadozását szabályozó mechanizmusok kiépítését eredményeznék. A kapcsolatok olyannyira rendbe jönni látszottak, hogy a kínai elnök, Hu Csin-tao óriási csinnadratta közepette látogatást tett Franciaországban, melynek következtében francia és kínai vállalatok sokmilliárd dolláros megállapodásokat kötöttek egymással.