Autorotáció Angélával

A Xenon autogiro nem egy gyorsasági rekorder, inkább a csettegő kategóriába tartozik. 30-40 km/h-val még vígan repül. Utazósebessége 120 km/h, ahol a 912-es Rotax motor kb 18 l autóbenzint fogyaszt. 95-ös autóbenzint, és nem az 570 Ft-ért kapható repülőbenzint. Ez bármilyen merevszárnyúhoz képest baráti. A helikoptereknek pedig töredéke.

A Rotax motorok kiforott és bevált repülőmotorok, leggyakrabban ilyeneket építenek be az UL repülőkbe. A Xenon gyár Rotax és Mitsubishi motorokat használ, amiből a legnagyobb autogiroban használt RST 912 Turbó, különösen egy vadállat. Az általunk próbált változatban egy kisebb, a 100 lóerős Rotax 912 ULS volt, ami a 475 kg maximális felszállósúllyal, és a 8,6 m átmérőjű rotorlapátokkal kombinálva elegendő emelőteljesítményt biztosított az élvezetes és mozgékony repüléshez.

Egy repült óra pilótával együtt harmincezer Ft-ba kerül a karbantartása is sokkal olcsóbb, mivel sokkal egyszerűbb, mint a helikopter. Kisebb a repülőtér igénye is, mert felszálláshoz száz méter, leszálláshoz pedig mindössze tíz méter elég neki. Akár egy golfpályáról vagy egy nagyobb hátsó kertből fel tud szállni.

A repülés felejthetetlen élmény volt. Nagyon kellemes, nyugodt, semmi dobálás, semmi rázás, pedig olyan szél volt, hogy a kis repülőben rendesen felkavarodott a gyomrom. Az autogirók sokkal kevésbé érzékenyek az erős szélre, oldalszélre vagy turbulenciára. Amikor egy UL repülőgép már nem szállhat fel, az autogiro még simán. Például 60 km/h-s oldalszélben egy Jumbót már nem engednek leszállni, viszont az autogiro még gond nélkül repülhet. Gyakorlatilag érzéketlen az oldalszélre. Kisebb a helyigénye, kevesebb vészhelyzete lehetséges és nagyobb bedöntésű fordulókat enged meg, mint sok repülőgép.

Ami kifejezetten élvezetesség teszi a repülést, az a szuper kilátás a kabinból, alul-felül plexi, olyan, mintha nem is lenne körülöttünk semmi. Épphogy csak a hajunk nem lobog a szélben. Tettünk pár kört az esztergomi bazilika körül, kicsit kirepültünk a Dunakanyar fölé, aztán leállított motorral, autorotációval landoltunk a repülőtér füvén.

Depinyi János, volt Malév kapitány, hál istennek nem az a fajta pilóta, aki be akarja bizonyítani, hogy ő jobbat tud emelkedni, mint egy MiG-25. Csináltunk egy-két izgalmas fordulót, de nem feszegettük a szerkezet határait. A repülés csúcspontja az előre megrendelt motor nélküli leszállás, vagyis az autorotációs leszállás volt. Amikor kb 200 m-en János levette a motor fordulatszámát 0-ra, kicsit izgultam. Ha ugyanezt tennénk egy helikopterrel, valószínűleg a pilóta összes hajszála az égnek állna, mi pedig elkezdhetnénk imádkozni. De nyugodtak maradhattunk, mert mindössze annyi történt, hogy a gép lelassult, szinte megállt egy helyben és szépen lassan elkezdtünk süllyedni. Aztán kevéske gurulással puhán földet értünk.

Ahol mi leszálltunk, olyan hepe-hupás volt a pálya, hogy az tuti futótörés a Cessnának, de a Xenonnak meg sem kottyant. Az ember nem így képzel el egy vészhelyzetet. Nem is volt az, hanem tulajdonképpen egy kormányzott süllyedés, az autogironak nem egy nagy kunszt, hiszen alapból így repül. Gyakorlatilag be lehet szállni vele két fa közé. Ha előtte volt bármi kételyem is, már nem tudnám elmondani, mert ezután teljesen elmúlt.

Az autogiro nem csak élvezkedésre és fun-repülésre alkalmas. Sokcélúan felhasználható munkafeladatokra is: vezeték/erdő/terep ellenőrzéstől kezdve, fotózáson, térképészeten át mindenféle mezőgazdasági munkálatokig.

Ha netalán valaki kedvet kapott volna az autogirozáshoz, most már nálunk is megszerezheti a szükséges pilótajogosítást. A kettő auotgiro oktatópilótából János az egyik. A kiképzés 40 óra repülés, ami kb. 1,2 millió Ft-ba kerül (EU kompatibilis PPL jogosítvány), ugyanannyiba, mint a merevszárnyas jogosítvány megszerzése. A motoros gépről való átképzés 10 óra.