Sokáig meditáltunk, mire rájöttünk, mi lesz a hármas befutó. Egyszer meg is volt, aztán valamelyiket mindig elfelejtettük, de aztán közös munkával csak összeszedtünk, mi volt idén három legfontosabb közéletű tevékenységünk.
A Totalcar elsődleges feladata, hogy autókat teszteljen. Autókat, motorokat, haszonjárműveket, robogókat. Közölni kell a friss híreket napról napra, aztán szerdánként felidegesíteni magunkat valamin, hogy felidegesítsük az olvasókat is, és keletkezzen egy kattintékony komment poszt. A kattintékony komment poszt lényege persze a közkeletű vélekedéssel ellentétben nem az, hogy növeljük a kattintásszámot. Az oldalletöltések száma már évek óta senkit nem érdekel: az olvasók száma a fontos, és hogy mindenki jól mulasson. Kellenek továbbá közösségi események, ami nálunk az Oldtimer Expo és az évi rendes Belsőség-találkozó volt.
A politizálást a Totalcar fennállásának tizenegy éve alatt nem vittük túlzásba, ami volt, az is inkább olyan konkrétumokról szólt, hogy érdemesebb lenne az autósok nyúzását leegyszerűsíteni, hogy kevesebb pénz menjen el magára a pénzbeszedésre, a rendőrség tevékenysége mutasson végre túl az egyszerű pénzbeszedésen, valamint hogy a magyar használtautó-vásárló hülye. Sokáig hittünk abban, hogy egy újságírónak az a dolga, hogy írja le a véleményét, és slussz. Aztán ahogy teltek az évek, egyre jobban erősödött az a benyomásunk, hogy a Magyar Autóklub érdek-képviseleti tevékenysége nem éri el azt a szintet, amit elvárnánk tőle, és ezt ennél finomabban megfogalmazni igen nehéz volna.
Akkor találtuk ki, hogy elindítjuk a B125 munkanéven futó népi kezdeményezést. Azt gondoltuk – mint kiderült, tévesen –, hogy ha van napi 100-130 ezer olvasónk, simán összeszedünk 50 ezer aláírást, amivel már kötelezően a parlament elé kerül az ügy. Aztán összeszedtünk vagy 36 ezer aláírást, ami inkább volt hatalmas össznépi buli, hiszen mi is szívesen szervezkedtünk, meg az olvasók is. Tehát magát a parlament elé kerülést buktuk, ugyanakkor érkeztek hozzánk hírek arról, hogy az akkor még Fellegi-minisztériumnak hívott Nemzeti Fejlesztésiben kedvelik az ötletet, és hiába nincs meg az ötvenezer, a harminchat is épp eléggé mutatja a nép érdeklődését. Holnaptól pedig már hatályba is lép az új szabályzás, mely szerint „Amennyiben a tanuló az „A1” kategória megszerzésével kapcsolatos tanfolyami képzésen „B” kategóriában érvényes vezetői engedéllyel vesz részt, a gyakorlati képzésen az elméleti tantárgyakból tett sikeres vizsgát megelőzően is részt vehet.”, valamint hogy „elmélet 3 óra, gyakorlat 2 óra”. Ha valaki szeretne drogok nélkül transzba esni, feltétlenül ajánlom, hogy alaposan olvassa át a teljes szöveget.
Volt még egy fontos lieblingünk 2011-ben: szerettük volna, ha történik egy-két machete-vágás a nagy magyar kilométeróra-tekergető dzsungelben. Ezzel kapcsolatban kifejezetten szürreális kalandot éltünk át. Szerkesztőségünket felkereste egy tényleges fideszes országgyűlési képviselő, aki elsősorban az iránt érdeklődött, milyen akciókat tervezünk a B125 után. Elmondtuk, hogy nekiesnénk a futásteljesítmény-csalásoknak, ami neki nagyon tetszett, megállapodtunk, hogy időnként eszmét cserélünk, ő pedig összehoz minket egy német közlekedésszakértővel, akinek nagyon érdekes vizsgálati anyagai vannak, de emberünk soha többé nem vette fel a telefont.
Viszont, és fogjuk rá, hogy ez a lényeg, a 2012. január 1-jétől hatályos új jogszabály szerint a járműnyilvántartás a külön jogszabályban meghatározottak szerint tartalmazza a az egyes autók kilométeróra-állását is. Ez persze nem szünteti meg máról holnapra a csalásokat, de nincs is olyan illúziónk, hogy ezt meg lehetne oldani. Viszont az is örömteli, hogy egyáltalán elindultunk egy olyan irányba, amiről el tudjuk képzelni, hogy néhány éven belül érzékelhető javulást hoz. Ha minden autó futásteljesítménye nyomon követhető egy nyilvános adatbázisban, előbb utóbb óhatatlanul kipusztulnak a tizenéves, 130 ezret futott dízelek.
Eddig tehát van egy bukott ügyünk, amiből lett valami, és egy ügy, amiből nem tudtunk ügyet csinálni, de a kertek alatt valahogy az is elintéződött. A Totalcar 2011-es harmadik nagy sikerét végképp nehezen tulajdoníthatjuk magunknak. Hiszen ha komolyan hinnénk, hogy a magyar politikus csak úgy a hasára csap, és eldönti, holnaptól milyen autókkal jár a kormányzat, már csomagolhatnánk is, hogy költözzünk Észak-Koreába. Vályi István tehát szépen megírta, hogy elég az audis gőgből és a felesleges flancból, győzzön a költségkímélés és a presztízsmentes használati érték, a magyar államigazgatás pedig járjon Škoda Superbekkel. Mármint maximum Superbekkel, azokat is úgy specifikálva, hogy a miniszterek se szenvedjenek, de az adófizetőt se irritálja.
Egy közbeszerzési pályázat tehát nem létezhet úgy, hogy eldöntik, ki nyerjen, de egyfelől egy sajtótájékoztatón egy minisztériumi illetékes említette a Totalcar cikkét, mint ami megfontolandó alternatívát jelent, másfelől azért mi sem vagyunk naivak a végtelenségig. Mondjuk úgy tehát, hogy egyfajta virtuális raszputyini szerepkör volt a miénk, és ne is firtassuk tovább a részleteket. Hát ezt tartjuk három jelentős idei eredményünknek – a bő 180 újautó-teszt, rengeteg használtautó teszt, technikai és közéleti cikk mellett. Valamit majd 2012-ben is kitalálunk, amiben természetesen számítunk olvasóink kreativitására, kezdeményezőkészségére és áldozatos szervezőmunkájára.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
